Németh Antal: az emberek igénylik az ivósabb söröket

Írta: Knap Gábor

2019-09-26 | 06:03 Magazin

Németh Antal (Fotó: Monyo Brewing Co. Facebook)

Hosszú ideje nem készített láger sört a Monyo Brewing, erre most két hét alatt kettőt is bemutatnak: A Fat Cat craft láger után itt a Beaver Fever, bécsi ászok 2019-es változata is. Miért kettő, és miért pont most? A válaszokért Németh Antal, sörfőzőmestert hívtuk fel.

Ha jól emlékszem, legalább két lágere volt a Monyonak a múltban. Főztétek a Culágert és a Beaver Fevert is, de ha jól sejtem, nagyobb mennyiséget tudtatok értékesíteni a felsőerjesztésű termékeitekből, ezért álltatok le velük. Most mégis itt van két láger, változnak az idők?

A visszajelzésekből úgy tűnik, igény van a jó láger sörökre, tehát igen. Korábban azt volt a trend, hogy a láger sörök a laikus fogyasztó számára kevéssé különböztek a nagyüzemiektől. Illetve mindenki érezte, hogy finomabbak, de senki nem gondolta, hogy annyival drágábbak is, amennyivel többek kellett fizetni értük. Nekünk viszont nem az alapanyagon múlik, hogy mennyibe kerül a sör, hanem leginkább a rá rakódó költségeken, ami mindegyiknél hasonlóan alakul. Akkor lehet árat csökkenteni, ha nagyobb mennyiséget tudunk értékesíteni.

Egy jó cseh lágert 4-500 forintért meg lehetett venni a hipermarketben, így nehezen volt érthető, hogy miért kerülnek annyiba a kisüzemiek. Ez látszik megváltozni: az emberek igénylik az ilyen „ivósabb” söröket, és hajlandóak nagyobb összeget is kifizetni a kisüzemi változataikért.

A Fat Catre azt mondtátok, hogy craft láger, és egy hidegkomlózott sör. Ezt a kifejezést is jobban értik már a fogyasztók, mint pár éve…

Igen, a Stone Brewing vagy a BrewDog is kijött olyan lágerekkel, amelyek hasonlóak a Fat Cathez. Mindig az amerikai trendek határozzák meg, hogy Európában mi van, ott már népszerűek ezek a sörök. A hidegkomlós láger kifejezés kicsit bután hat már, ezért gondoltuk azt, hogy jobban hangzik a craft láger.

És az új Beaver Fever, vagy a Fat Cat miatt kellett a főzdében változtassatok valamin, vagy – nagyon leegyszerűsítve – ez úgy működik, hogy letekered az erjesztési hőmérsékletet, illetve láger élesztőt használsz, és már megy is a dolog?

Ennyire azért nem egyszerű, alapvetően más a malátaprofil és a komlózás is, de a főzés hasonlóan történik, mint a többi sör esetében. Azt lehetne még esetleg, hogy – ahogy a régi sörfőzdékben –dekokciózzuk a láger söröket. Ez azt jelenti, hogy amikor még nem tudtak megfelelő hatékonysággal, nagy mennyiségeket melegíteni, azt csinálták, hogy kivették a főzet egyharmadát, azt felforralták, visszahúzták a maradék kétharmadra, és így, lépcsőkben növelték a hőmérsékletet.

Így persze picit más ízű lett a sör, hiszen voltaképpen szét lett főzve a maláta, és felszabadult a Melanoidin nevű vegyület, ami befolyásolta az ízt. Mi ilyet nem tudunk a Monyoban, viszont már elérhetőek olyan maláták, amelyek tartalmazzák ezt a Melanoidin ízt.

Hogyan fogadták a Fat Catet a fogyasztók?

Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan sör, ahol komoly szakmai visszajelzésre nem számíthatunk. A sörgeekek nem nagyon foglalkoznak a stílussal, viszont az eladásokból látszik, hogy pörög. Szerencsére a saját helyeinken nagyon sok visszajelzést kapunk vele kapcsolatban, úgy tűnik, hogy ott is szívesen fogadják.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Tulajdonképpen a Fat Cattel a kölschünket, a Funky Fritzet váltjuk le, mert azzal kapcsolatban úgy tapasztaltuk, hogy kevesebben értékelik, itthon inkább a pilseni ízvilágát keresik. A Fat Catet igyekszünk majd olcsóbban tartani, ami persze az eladott mennyiség függvénye lesz, viszont nem próbálunk meg nagyon „szakmaiaskodni” vele, egyszerű ivósörnek szántuk.

Hétvégén mentek a Borefts fesztiválra, ahová minden alkalommal kell főzni valamilyen sört. Idén miért épp a bécsi ászok lesz az?

Ez egy meghívásos fesztivál, a Brouwerij de Molen saját rendezvénye, amire nem is szoktak egymás után többször meghívni senkit. A főzdében van a rendezvény, két napos, napi 3500 jegyet adnak el, és ezek már elővételben elkelnek. Azokat hívják meg, akiket érdekesnek találnak, mi már harmadszor megyünk, mert az elmúlt két alkalommal csaparányosan mi adtuk el a legtöbb sört, így a következő évben is meghívást nyertünk.

“Keep calm, it’s a Vienna Lager without any bullshit”

Minden alkalommal lehet vinni olyan söröket, amiket akarsz, viszont évente kitalálnak egy challenge-et, amit minden résztvevő főzdének teljesítenie kell. Két éve mindenkinek virággal kellett sört készítenie. Oda vittük a Yummy Mummyt, amit hibiszkusszal főztünk. A következő évben adtak egy kész russian imperial stout receptet, alapanyaggal, mennyiségekkel, stb. Mindenkinek azt kellett lefőznie, egyetlen saját, plusz összetevővel. Mi a soproni Pfneiszl Pince kékfrankosával készítettük el, és a Hungarian Terroir sorozat részeként került piacra.

Idén pedig az a challenge, hogy olyan sört kell főzni, ami mindenkinek a saját hazájára jellemző. Csinálhattunk volna mondjuk bózát, de itt vagyunk Kőbányán, ahol Dreher Antal tevékenykedett, a bécsi ászok pedig az ő nevéhez fűződik. Anno úgy volt, hogy minden sörfőzdének saját malátázója volt, mindenki saját magának csinálta a malátát, a Dreher által készített, magasabb hőmérsékleten szárított bécsi maláta pedig sokkal ízgazdagabb volt a többinél. A bécsi ászokban ennek megfelelően a malátakarakter dominál és a kenyeres, gabonás jegyek.

Ezt a sört korábban készítettük már Beaver Fever néven, adta magát, hogy elkészítsük újra, és ezzel menjünk a Borefts-re, megmutassuk ezt a ma már kevéssé ismert sörfajtát.

A Beaver Fever receptjén változtattatok egyébként valamit?

Nem változtattunk rajta, de a sör valószínűleg kerekebb lett, mert azóta mi is fejlődtünk technológiában és tudásban is. Az alaprecept ugyanaz, néhány apróság változott a sörfőzés lépéseinél, azért, mert a főzde is fejlődött. Csütörtökön már kóstolható is lesz a Bölcsőben, aztán – csakúgy, mint a Fat Catet –, ezt is lehet majd kérni többek között a Monyo Tap Houseban és a Monyo Grandban.

(x)