A téli hónapokban nagy népszerűségnek örvendenek a barna sörök, hiszen ezek azok az italok, amelyek rendszerint kellemes csokis, kávés ízjegyeket hordoznak, ellensúlyozva ezzel a hűvös időjárást.
Rendre előkerül a kérdés a kezdő házisör főzők körében, hogy jó ötlet-e malátasűrítménnyel próbálkozni, vagy az úgysem hozza a várt eredményeket, így egyből a megroppantott maláta a jó megoldás. Mit mond a tapasztalat?
Ehető sörként definiálja termékét egy San Francisco-i startup, amely a város kraft sörfőzdéitől beszerzett malátából alkotott kétféle édességet.
A jelenlegi szabályozás szerint a csomagoláson nem kell feltüntetni, ha ipari enzimeket használtak a sörkészítéshez. Pedig úgy tűnik, használnak.
A maláta árpa, búza és egyéb gabona csíráztatásával készült termék. A sör egyik legfontosabb alapanyaga. A gabonafélék csírázásakor egy diasztáz nevű enzim keletkezik, amely a gabonában levő keményítőt maltózzá és dextrinné bontja le, amit azután az erjesztőgombák alkohollá tudnak alakítani.
A gabonát először csíráztatják, ezt követően pedig szárítják, ezt a sörgyártásban aszalásnak nevezik.
Világos malátafajta, amelynek készítésekor az árpaszemeket a csíráztatás után úgy melegítik (maximum 80-85 °C-ig), hogy ne induljon be színanyag képződés.
Füstölt sörök készítésére használt malátatípus, amelyen bükkfával füstölnek, szárítanak. Használják égetett szeszek, akár whisky készítéséhez is.
A barna sörök készítésekor a szükséges színt és ízanyagokat aszalt és pörkölt, ún. festőmalátával érik el. Ezeket a malátákat magas hőmérsékleten pörkölik, így kapnak kávéra emlékeztető ízt. Igen karakteres aromáik miatt viszonylag kis mennyiségben használják őket.
A sörfőzés egyik legfontosabb folyamata, amikor a gabonából maláta készül. Ekor a csírázás során a gabonaszemekben lévő keményítő cukorrá alakul át. Ez a cukor alakul át később az erjedés során alkohollá és szén-dioxoddá.