Fotó: Flickr/Bruno Casonato
A sörfőzés folyamán, cefrézéskor a maláta keményítőjének elcukrosításával, a benne található enzimek segítségével állítják be a cukorfokot, vagyis a későbbi alkoholtartalmat. Ám ha a maláta rossz minőségű, kevés enzimet tartalmaz, akkor előfordul, hogy ahelyett, hogy többet használnának belőle, inkább mesterségesen előállított enzimekkel pótolják a hiányt. És még ehhez jön hozzá a rengeteg nagy sörgyár termékének címkéiről ismert kukorica, árpa vagy rizs.
A fentieket egy, egykor a Heinekennél dolgozó szakember mondta a HVG.hu-nak, azzal magyarázva a jelenséget, hogy egy tonna maláta kb. 380 euró, ugyanennyi árpa viszont csak 160.
A kukorica és a rizs lebontásához aztán újabb hozzáadott enzimekre van szükség. „Az így kapott magasabb cukortartalomhoz pedig az erjesztésnél dupla adag élesztőt adnak, hogy felgyorsítsák a folyamatot, ami nemcsak magasabb alkoholtartalmat eredményez, de nem marad idő a magasabb rendű alkohol lebontására sem. Így a végén hiába adnak hozzá vizet a megfelelő alkoholtartalom beállítására, az avas vajra emlékeztető szag megmarad. A végeredmény pedig inkább sörfröccsnek nevezhető, a víz mellett ugyanis a szén-dioxidot is utólag adják hozzá” – mondta el a lapnak a sörfőzőmester.
Itthon csak néhány olyan világos sör van, amit nagyüzem állít elő, nem licenc alapján, és mégsincs benne kukoricagríz – hívja fel a figyelmet cikk. Arról, hogy Kelet-Európában sok kereskedelmi forgalomba kerülő sör előállításához valószínűleg egyre inkább ipari enzimeket használnak már mi is írtunk. Arra pedig „számos jel mutat”, hogy ez a gyakorlat a térség összes országára jellemző – írja a HVG.hu.
Az uniós szabályozás egyébként nem kezeli valami szigorúan az enzimek feltüntetésének kérdését, de az Európai Bizottság korábban felkérte az iparági szereplőket, hogy 2011 szeptembere és 2015 márciusa között küldjék meg, hogy milyen enzimekkel dolgoznak. Ezek kiértékelése folyamatban van, de az már látszik, hogy a legtöbb enzimet a söripar használja.
