A nagyobb forgalmú vendéglőkben használatos – jellemzően 250 vagy 500 literes – tartály, amely csapolt sörrel látja el a helyet.
Sörszótár
Angol eredetű, felső erjesztésű fekete sör. A londoni kikötői melósoknak főzött porterből nőtte ki magát, amelyet az 1700-as évek elején kezdtek készíteni.
Dryként, vagyis szárazként emlegetik azokat a söröket, amiknek rövid lecsengésű, édességet nélkülöző ízük van.
Szépítő szűrésként emlegetik, amikor a sör érlelése után megszabadulnak az esetlegesen benne maradó apró részecskéktől.
A temesvári sörgyártás története egészen a XVIII. század elejéig nyúlik vissza. A megbízhatatlan ivóvíz ellétés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 300 évvel ezelőtt elsősorban a katonák számára kezdtek sörfőzésbe Temesváron. 1776-ig kizárólag az osztrák sereg számára főzték a temesvári sört, majd a város tulajdonába került a sörfőzde.
Sörszerű ital (étel) Tibetből, amelyet úgy készítenek, hogy a kissé megfőzött rizsszemeket élesztővel keverik, majd egy jól zárható edényben erjesztik.
A különböző rendbéli szerzetesek voltak azok, akik nem csak főzték a söröket, hanem rendszeresen dokumentálták is a folyamatot, ezért ők jöttek rá számos, a sörkészítés folyamatát meghatározó összefüggésre.
A sörök erejét, vagy alkoholtartalmát egykoron nem százalékban adták meg, hanem az elnevezésből lehetett rá következtetni. A belga sörök esetében a Dubbel, a Tripel vagy a Quadrupel ma már önálló sörkategória.
Prága legismertebb sörfőzdéje és kocsmája, amelynek épülete több mint 500 éve áll a városban, a Kremencova utcában, ahol 1200 embert tudnak vendégül látni.
Az üvegpoharak valamikor a XIX. században kezdtek elterjedni, és visszaszorítani a cserép, vagy fa korsókat, kupákat.