Angol eredetű, felső erjesztésű fekete sör. A londoni kikötői melósoknak főzött porterből nőtte ki magát, amelyet az 1700-as évek elején kezdtek készíteni. A tápláló, ízletes, erős sört csak úgy szippantotta felfele a fáradt tróger. Az erősebbre főzött porterek „stoutként” emlegetése is az erőre utal. A munkáséra és a sörére is.
Az első ilyenek az 1730-as években készültek, a még brutálabb russian imperial stout pedig már az 1800-as években született meg, már a Guinness után, amely dry, vagy irish stoutként aposztrofálja magát. Azóta persze rengeteg verzió látott napvilágot, a csokistól egészen az osztrigásig.
A stoutot aztán a sörforradalom kapta fel, felismerve, hogy roppant izgalmas, változatos és a gasztróban is remekül helyt álló sörök készíthetőek a stílus keretein belül.
A sörtípus annyira kedvelt, hogy november 3-án még világnapja is van.