Cikk megosztása
A sörgyártás és a sörfogyasztás története címmel tartott nyitóelőadást szerdán az Ogre Bácsi Söregyetemen Katona Csaba történész. Nem fértél be? Elmondjuk miről volt szó.
Régi mániánk, hogyha az egyetemi előadásokat, pláne a középiskolai tanórákat kocsmákban tartanák, a hallgatók ill. a diákok között a lógások aránya drasztikusan csökkenne. Nincs is erre jobb bizonyíték, mint az Ogre Bácsi Söregyetem első előadása, amelyre teljesen megtelt a Hunyadi téri söröző.
Katona Csaba leginkább arról beszélt, hogy őseink mióta és milyen körülmények között fogyasztották a sört. Kezdve Mezopotámiával, ahol az istenek és istennők rocksztárokat megszégyenítő módon nyomták a sörözést, hasonlóan volt ez Egyiptomban is, ahol – mint tudjuk – a piramisok munkásainak is a sör volt az üzemanyag.
Földrajzilag és időben egyaránt az itt és mosthoz közeledve aztán olyan szentek jöttek sorban, mint például Metzi Szent Arnold, aki 582. és 641. között élt püspök volt. Ő úgy mentette meg Metz városának lakóit a pestistől, hogy megtiltotta a vízivást, ugyanakkor rengeteg sört főzetett és osztott szét ingyen a polgárok között. Gondoljunk csak bele, milyen esélyekkel indulna Metz városának egykori püspöke egy jelenkori polgármester választáson. Metzi Szent Arnold megelőzte a korát!
Szent Brigid ír apácafőnöknő, ugyancsak az ötödik században egy forró napon Krisztus áldásával a fürdővizet változtatta sörré, hogy a betegei ne szomjazzanak. A VIII. századbeli Szent Othmárnak pedig állítólag olyan söröshordója volt, amely sohasem ürült ki. Régi szép idők…
A fentieknél közelebbi, jobban dokumentált adat, hogy 1843-ben törvénybe iktatták a Pesti Serrendtartást. Abban azt határozták meg, hogy a megfelelő vámok kifizetése mellett, akárki főzhet sört. Ennek következtében rengeteg sörfőzde épült Pest-Budán. Az 1850-es években már több, mint 100 darab működött.
Az első igazán modern főzdét 1854-ben Schmidt Péter alapította. Ez volt a Kőbányai Serház Társaság, amit 1862-ben vett meg Anton Dreher. Ugyancsak 1854-ben Barber Ágoston és Klusemann Károly is indított főzdét, amelyből a kiegyezés évében lett az Első Magyar Részvényfőzde. Fő részvényese Haggenmacher Henrik volt.
Közben az 1880-as évek végén megjelent a filoxéra a Buda környéki borvidékeken is, kipusztítva a borszőlőket. A borhiány pedig még nagyobb lökést adott a sörfogyasztásnak. 1892-ben Nagykanizsán nyílt sörgyár, és akkor kezdett működni a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. is. 1895-ben megkezdte működését a Soproni Sörgyár, 1910-ben pedig a
Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak, 1912-ben a Fővárosi Serfőzde.
1898. és 1913 között a fenti főzdék a magyar piac 60-70%-át birtokolták. 1890-ben 1,2 millió hektoliter sört termeltek.
A sosem látott söripari fejlődést aztán az első világháború, majd a trianoni békediktátum akasztotta meg. A Drehernél 1923-ra a készített sör mennyisége az 1914. éves termelés 14,49%-ára esett vissza. El is adták a külföldi (Trieszt, Schwchat, Mihelob) gyáraikat, és próbáltak a sör mellett más termékeket (brandyt, likőröket) készíteni. A dolog remekül működött egészen a második világháborúig, majd az államosításig. Onnan már egészen más a történet.
És szintén tök más lesz a történet a söregyetem következő előadásán, amely a tervek szerint november 1-jén lesz, amikor Németh Antal a kisüzemi sörfőzésről mesél majd. Azt beszélik, hogy érdemes mind a hat előadásra elmenni, mert az utolsó alkalommal azok között, akik végignyomták a szemesztert, király ajándékokat sorsolnak ki!