Nem, nem a sátán főzött először kukoricával sört, de még csak nem is a profitorientált, multikézben lévő sörfőzdék. Miért olyan rettenetes a kukorica reputációja, ha sörfőzésről van szó? Vajon nem minden lötty, ami kukoricás? Ennek jártunk utána.

A Kellogg’s PR csapata nagy vállveregetést kap majd a vezetőségtől, hiszen sikerült világmegváltó innovációként beállítani egy jópofa jótékonysági akciót.

Amerikában egészen 2014-ig a Brewers Association tiltólistáján szerepelt a kukorica és a rizs. Azokat a főzdéket, amelyek ezekhez az alapanyagokhoz nyúltak, még a tagjaik közül is kizárták. Azóta nagyot változott a világ.

Ha valaki egy vágottfüves-zöldalmás illatot érez a sörében, az abban biztos lehet, hogy másnap fejfájása lesz – mondta Kresák Gergely BJCP minősítésű sörbíra. És közben a nagyüzemi lágerekre gondolt.

Mert ez egy fenomenális, IPA-val grillezett kukorica, amely szörnyen vagány köret mokányabb grillezett húsok mellé, de önmagában is hibátlan!

A kukorica a sörfőzésben gyakran használt “térfogatnövelő szer”,  vagy pótlóanyag, hiszen olcsóbb, mint az árpa és nagyszerű a keményítőtartalma.

Kukoricából készülő erjesztett ital, amelyet Dél-Amerikában, közelebbről az Andok vidékén főztek. Az ősi chicha úgy készült, hogy a megőrölt kukoricaszemeket forró vízben sűrű masszává főzték. Miutén kihűlt, megrágták és egy edénybe köpték – így a nyállal keveredve a keményítő cukorrá alakult. Az átszűrt, erjedésnek indult anyagot érett banánnal főzték össze, majd vízzel állították be a megfelelő sűrűséget.