Búzasörhöz villantott tökéletes malaccsülköt a Jardinette

2017-07-03 | 07:31 Magazin

Június utolsó csütörtök estéjén kiderült, hogy az igazi beerporn foodporn nélkül nem ér semmit. A Jardinette Kertvendéglő ezúttal a Szent András Sörfőzdét látta vendégül. Hamarosan azt is eláruljuk, hogy melyik étel, melyik sörrel gabalyodott egészen felnőttfilmesen egymásba.

A Jardinette Sörmester és a Séf sorozatában először a Monyo Brewing, majd az Etyeki Sörmanufaktúra volt az étterem vendége. Persze a vendég nem tökéletes szó ilyenkor, hiszen a „sörmester” elég tevékenyen részt vállal a menüsor összeállításában, majd pedig végig standupolja az estet. Így tett mot Bukovinszky László is, aki nem csak a Szent András Sörfőzdéről, hanem az egyes sörtípusokról, azok készítéséről, és a sörforradalomról is mesélt a résztvevőknek.

A nyári kánikula semmilyen összetettebb gasztroeseménynek nem barátja, így a sörvacsoráké sem. 35 fokban az ember túlélésre játszik, és nem 1,5 deci Ogrét tudna meginni köszöntő sörnek, hanem 1,5 üveggel, aztán még féllel. És ezt csak a megérkezés keltette nagy ijedtségre.

A hőség azonban nem emberi tényező, és az étterem valóban megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy – habár ezúttal nem a teraszon volt a buli – elviselhető legyen a klíma. Ehhez a második sör, és a hozzá tartozó zsenge falatok nagyban hozzájárultak. Az Óarany nevű bécsi ászok párja ugyanis füstölt pisztráng volt, bébispenót levelekkel és diós capuccino habbal. Aki ivott már az Óaranyból, az tudja, hogy a kellemesen pörkölt malátái nagyszerűen harmonizálnak a kávés, diós ízekkel, így a capuccino hab annak ellenére is telitalálat volt, hogy a kitálalástól számított 25. másodpercben már az sem szereti a kánikulát, és ez meg is látszik rajta. A hidegen füstölt pisztráng erényeit pedig igen hosszan lehetne sorolni, legyen elég most annyi, hogy erős kezdés után vártuk a következő fogást.

A folytatásban a Magyar Vándor találkozott egy burgerrel, amelyben a marhaszegy volt főszerepben, mellé pedig lilahagyma lekvár és némi édesburgonya chips is érkezett. A vastagon komlózott lager/ale hibrid hatalmas közönségsikert aratott, a burgerben lévő kecskesajt pedig fanyarságával finoman játszott rá a komlók aromáira.

Aztán, akinek bejött a Magyar Vándor karaktere, igazán örülhetett, hiszen a Vári Nővérek 2017-es kiadásában a Tomahawk és Simcoe komlók játsszák a főszerepet. Ehhez a sörhöz nem is érkezett étel, kicsit segített rápihenni a következő étel-sör párra, amelybe Anton Ego sem tudott volna sehogyan belekötni.

A fűszerekkel dörzsölt malaccsülköt ribizlis sörmártással és házi kenyérpudinggal tálalták, hozzá pedig a Napkincs, bajor típusú búzasör jött. A kenyérpuding és a búzamaláta, az omlós, kívül ropogós (sörrel locsolgatták?!) csülök és finoman édeskés, frissítő búzasör páratlan összjátéka maga volt a food- és beerporn, a gasztroorgazmus, a letdöszánsájn és az endorfin díler. Beteljesülés. Tényleg, hiszen az ilyen ételek és italok miatt gyűlt össze vagy 50 ember az étteremben aznap este.

Bukovinszky László

Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a gasztrokielégülés néhány vendégnél olyan jól sikerült, hogy elérkezett a „nemtudoktöbbetenni” küszöb, és többen is elcsomagolást kértek. Való igaz, hogy nehéz megtalálni a középutat: ne legyen túl sok a tányéron, ugyanakkor ne legyen olyan vendég sem, aki úgy érzi, nem lakott jól. A marhaszegy burger után a malaccsülök 35 fokban tényleg kicsit túlzás volt.

És akkor még a desszert előtt voltunk, amely egy mézes belga csokitorta volt, kávékrémmel. Nem nehéz kitalálni, hogy ehhez a Fekete névre hallgató Szent András sör megy leginkább, a tradicionális baksör ízében a karamell-maláta édes, a festőmaláta pörkölt jegyeket villant, a 7%-os alkohol pedig a süteménnyel simán elbíró testet garantál.

Aki ismeri a Szent András Sörfőzdét, bizonyára hiányolta a sorból valamelyik gyümölcsös sörüket, hiszen a népszerűségükhöz azok is nagyban hozzájárulnak. Nem is próbálták megúszni a dolgot, és mintegy desszert utáni desszertként, vagy levezetésként rákóstolt még a közönség a meggyesre. Tudjuk, hogy van ez, a Guns n’ Roses is biztosan unja már a Paradise City-t, de ha nem nyomják el ráadásként, kirángatja őket a közönség az öltözőből.

Most akkor a Meggyes lenne a Szent András Sörfőzde Paradise City-je? Vagy inkább a Sweet Child O’ Mine? Ezt már döntse el mindenki magában. A Jardinette pedig már dolgozik a következő sörvacsorán, részletek hamarosan!