Cikk megosztása
Június utolsó csütörtök estéjén kiderült, hogy az igazi beerporn foodporn nélkül nem ér semmit. A Jardinette Kertvendéglő ezúttal a Szent András Sörfőzdét látta vendégül. Hamarosan azt is eláruljuk, hogy melyik étel, melyik sörrel gabalyodott egészen felnőttfilmesen egymásba.
A Jardinette Sörmester és a Séf sorozatában először a Monyo Brewing, majd az Etyeki Sörmanufaktúra volt az étterem vendége. Persze a vendég nem tökéletes szó ilyenkor, hiszen a „sörmester” elég tevékenyen részt vállal a menüsor összeállításában, majd pedig végig standupolja az estet. Így tett mot Bukovinszky László is, aki nem csak a Szent András Sörfőzdéről, hanem az egyes sörtípusokról, azok készítéséről, és a sörforradalomról is mesélt a résztvevőknek.
A nyári kánikula semmilyen összetettebb gasztroeseménynek nem barátja, így a sörvacsoráké sem. 35 fokban az ember túlélésre játszik, és nem 1,5 deci Ogrét tudna meginni köszöntő sörnek, hanem 1,5 üveggel, aztán még féllel. És ezt csak a megérkezés keltette nagy ijedtségre.
A hőség azonban nem emberi tényező, és az étterem valóban megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy – habár ezúttal nem a teraszon volt a buli – elviselhető legyen a klíma. Ehhez a második sör, és a hozzá tartozó zsenge falatok nagyban hozzájárultak. Az Óarany nevű bécsi ászok párja ugyanis füstölt pisztráng volt, bébispenót levelekkel és diós capuccino habbal. Aki ivott már az Óaranyból, az tudja, hogy a kellemesen pörkölt malátái nagyszerűen harmonizálnak a kávés, diós ízekkel, így a capuccino hab annak ellenére is telitalálat volt, hogy a kitálalástól számított 25. másodpercben már az sem szereti a kánikulát, és ez meg is látszik rajta. A hidegen füstölt pisztráng erényeit pedig igen hosszan lehetne sorolni, legyen elég most annyi, hogy erős kezdés után vártuk a következő fogást.
A folytatásban a Magyar Vándor találkozott egy burgerrel, amelyben a marhaszegy volt főszerepben, mellé pedig lilahagyma lekvár és némi édesburgonya chips is érkezett. A vastagon komlózott lager/ale hibrid hatalmas közönségsikert aratott, a burgerben lévő kecskesajt pedig fanyarságával finoman játszott rá a komlók aromáira.
Aztán, akinek bejött a Magyar Vándor karaktere, igazán örülhetett, hiszen a Vári Nővérek 2017-es kiadásában a Tomahawk és Simcoe komlók játsszák a főszerepet. Ehhez a sörhöz nem is érkezett étel, kicsit segített rápihenni a következő étel-sör párra, amelybe Anton Ego sem tudott volna sehogyan belekötni.
A fűszerekkel dörzsölt malaccsülköt ribizlis sörmártással és házi kenyérpudinggal tálalták, hozzá pedig a Napkincs, bajor típusú búzasör jött. A kenyérpuding és a búzamaláta, az omlós, kívül ropogós (sörrel locsolgatták?!) csülök és finoman édeskés, frissítő búzasör páratlan összjátéka maga volt a food- és beerporn, a gasztroorgazmus, a letdöszánsájn és az endorfin díler. Beteljesülés. Tényleg, hiszen az ilyen ételek és italok miatt gyűlt össze vagy 50 ember az étteremben aznap este.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a gasztrokielégülés néhány vendégnél olyan jól sikerült, hogy elérkezett a „nemtudoktöbbetenni” küszöb, és többen is elcsomagolást kértek. Való igaz, hogy nehéz megtalálni a középutat: ne legyen túl sok a tányéron, ugyanakkor ne legyen olyan vendég sem, aki úgy érzi, nem lakott jól. A marhaszegy burger után a malaccsülök 35 fokban tényleg kicsit túlzás volt.
És akkor még a desszert előtt voltunk, amely egy mézes belga csokitorta volt, kávékrémmel. Nem nehéz kitalálni, hogy ehhez a Fekete névre hallgató Szent András sör megy leginkább, a tradicionális baksör ízében a karamell-maláta édes, a festőmaláta pörkölt jegyeket villant, a 7%-os alkohol pedig a süteménnyel simán elbíró testet garantál.
Aki ismeri a Szent András Sörfőzdét, bizonyára hiányolta a sorból valamelyik gyümölcsös sörüket, hiszen a népszerűségükhöz azok is nagyban hozzájárulnak. Nem is próbálták megúszni a dolgot, és mintegy desszert utáni desszertként, vagy levezetésként rákóstolt még a közönség a meggyesre. Tudjuk, hogy van ez, a Guns n’ Roses is biztosan unja már a Paradise City-t, de ha nem nyomják el ráadásként, kirángatja őket a közönség az öltözőből.
Most akkor a Meggyes lenne a Szent András Sörfőzde Paradise City-je? Vagy inkább a Sweet Child O’ Mine? Ezt már döntse el mindenki magában. A Jardinette pedig már dolgozik a következő sörvacsorán, részletek hamarosan!