Cikk megosztása
Egyre javult itthon az utóbbi években a nagyipari sörök minősége is. Az infláció viszont ebbe is beleszólhat, hiszen a jó sör drágább. A piacon pedig már vannak jelei annak, mit lépnek a legnagyobb gyártók.
Magyarországon az elmúlt években a prémiumizáció hajtotta a sörpiacot, gondoljunk csak arra, hogy a legnagyobb szereplők mennyit változtattak a receptjeiken, illetve prémium kategóriába sorolható termékportfóliókkal jelentek meg a polcokon.
Hol vannak már azok az idők, amikor olyan sörreklámokkal volt tele minden, amikben Nagy Feró Kőbányaizott, vagy az Arany Ászok volt a „sörömök” forrása, a Soproni Ászok meg „egy jó pofa sör”.
Egy ideje már a felsőerjesztésű meg a kukoricamentes a fő hívószavak, a mainstreamből pedig el-eltünedeztek a fentiekhez hasonló hirdetések.
A folyamat lendülete tartott a Covid idején is. Nagyjából ez volt ez egyetlen, aminek a vendéglátásban teljesen elhasaló, és azóta is kóválygó sörpiacon örülni lehetett akkoriban. Tavaly a teljes forgalom több mint felét (56 százalékát) adó középkategória eladása stagnált, (3,34 millió hektoliter) 8 százalékkal maradt el a 2019-es adattól. Emellett esett a gazdaságos termékek forgalma, a tavalyi adatok szerint 8,4 százalékon állt. Viszont a prémium és szuperprémium sörök együttes teljesítménye a Sörszövetség adatai szerint tovább tudott nőni és tavaly elérte a teljes értékesítés közel 30 százalékát (1,766 millió hektoliter).
A sörgyárak menedzsmentje azon dolgozik, hogyan tudják a jelenlegi körülmények között fenntartani ezt a folyamatot. Szemerey Zoltán, a Pécsi Sörfőzde igazgatója egy májusi pódiumbeszélgetésen erről azt mondta, hogy tovább javul majd a sörminőség. „Hol van már az az időszak, amikor némely gyár pótananyagok segítségével főzött sört” – fogalmazott. Ez mára gyakorlatilag eltűnt – jelentette ki.
De vannak, akik másképp gondolják
Nos, ez a növekedés kerülhet veszélybe a sörárak elszállásával, amiről legutóbbi itt írtunk. Németországban – ahol az infláció meg sem közelíti a hazait – már találni jeleket arra, hogy a gyártók az alacsonyabb polcon található termékek felé fordulnak.
A Warsteiner 11 millió eurót fektet be Paderbornerbe, amely brand alatt olcsó söröket dob piacra. A gyártó 25 százalékkal bővíti a Paderborner Brauerei kapacitását, amellyel a közeljövőben elérik az évi 1,25 millió hektoliteres termelést. A döntés hátterében Peter Böhling marketing igazgató szerint egészen egyszerűen az áll, hogy a fogyasztók az infláció és a megnövekedett megélhetési költségek miatt jelenleg a belépő árkategóriába tartozó söröket választják.
Kategóraváltások jöhetnek?
Idehaza egyelőre kevés jelét látni annak, hogy a nagy gyártók visszafordulnának és az alacsonyabb presztízsű brandjeiket állítanák fókuszba, mivel nyilván ők is tudják, hogy ez jókora arcvesztéssel járna.
Ugyanakkor nagyon könnyű játszani azzal, hogy egyes termékek milyen árkategóriában vannak. Nézzük mondjuk, a hazai sörfogyasztók egy része számára vörös posztónak minősülő kukorica használatot! Miközben a hazai nagyüzemi alaplágerek túlnyomó részéből eltűnt ez az alapanyag, az egyik legnépszerűbb ilyen sör gyártója mérlegelt, és arra jutott, neki nem kell megváltoztatni a receptet. Volt ennek bármilyen következménye a piacon? Alacsonyabb a presztízse ennek a terméknek az átlagfogyasztók körében? Aligha.
Vannak gyártók, amelyek különböző kommunikációval és márkanév alatt egymáshoz rendkívül hasonlító söröket tartanak piacon, amelyek mégis más-más presztízsűek. Az is nehezen definiálható többek között, hogy mi minősül gazdaságos kategóriának és mi a prémium. Itt írtunk róla részletesen, milyen komoly piaci trükközés áll mindennek a hátterében. Dióhéjban: a nagy piaci szereplők ezekkel a kategóriákkal is versenyeznek egymással és folyamatosan reagálnak egymás lépéseire. Vagyis a piac ebből a szempontból is állandó mozgásban van, és egyáltalán nem kell változnia egy sörnek ahhoz, hogy mondjuk alsópolcosból, egy combosabb marketingkampánnyal középkategóriájúvá változzon. Érdekes lesz ilyen szemmel nézni a közeljövőben a hazai kínálatot is.