2020-ban craft sör trendek nélkül maradtunk?

Hová lettek a nagy nemzetközi craft beer trendek? Elmosta mindet a járvány, vagy 2020-ra egyszerűen utolértük a nyugatot, és azért nem voltak mindent elsöprő újdonságok? Mit adott nekünk 2020?

Minden év elején jósolgatni próbáló cikkek garmadája jelentik meg a nemzetközi sörös sajtóban is arról, hogy milyen divatok, trendek várhatóak majd a következő 12 hónapban. 2020 decemberében persze könnyű vérmérséklettől függően jót röhögni, vagy keseregve mosolyogni a tavalyi jóslatokon, de talán érdemes jobban is megvizsgálni a nemzetközi és a magyar piacot.

Vannak még divathullámok?

Pár éve az volt a mondás, hogy ha a nyugati kraft sör piacokon kutakodunk, szinte biztos kézzel rá tudunk mutatni azokra a kinti trendekre, amelyek kisvártatva megjelennek itthon is, és letarolják a piciny magyar kraft sör univerzumot. És tényleg, a NEIPA, vagy mondjuk a sour úgy jött, mint egy áprilisi fast fashion kollekció, kettőt pislogtunk, és már minden második sörfőzde előállt a maga variánsaival. Aztán ez a lendület elapadt valamikor.

Hogyha visszagondolunk 2020 elejére, várakozásokkal telve tekintettünk az újdonságok elé, hiszen mindenki igen combos évnek várta azt, ami most múlik pontosan. Igaz, évek óta beszélnek arról, hogy már telítődött a magyar kisüzemi piac, szóval elkerülhetetlenek a főzde bezárások. De csak nem jönnek. Még egy ilyen járvánnyal súlyosbított esztendőben is inkább a nyitásokról, fejlesztésekről szóltak a hírek, nem pedig azokról a főzdékről, amelyek befejezték a tevékenységüket. Félreértés ne essék, sokaknak nagyon nehéz most a helyzete, és olyanok is vannak, akik nem működnek, de erről elsősorban a vírus tehet, nem pedig a telítődött piac, az érintettek pedig újra szeretnék indítani a termelést, amikor lehet.

Söröztünk a sörfőzdében?

Az USA-ban évek óta a taproomokról szól minden, hiszen azok lehetnek talán a legfontosabbak a saját értékesítési csatornák közül. Itthon egyelőre nem sokan büszkélkedhetnek ilyennel, és akiknek van, azok sem tudták igazán kihasználni ebben az évben – hacsaknem arra, hogy a házhozszállítás bázisai legyenek.

Mindazonáltal az újonnan tervezett vagy a közelmúltban nyíló főzdék mellett – ha egyébként nincs a szomszédban amúgy is egy saját kocsma –, többnyire ott van a taproom. Igaz, ezek saját maguktól még nem képesek teltházzal üzemelni, de szervezett programokkal már remekül működnek.

Hazy little thing, called love

Az elmúlt évtized talán leglátványosabb sördivatja volt a NEIPA, USA-n kívüli térhódítása, illetve a „hazy” sörök népszerűségének ugrásszerű növekedése. Az élmény kétségkívül egészen megdöbbentő azok számára, akik korábban még nem találkoztak ilyen sörökkel. Ráadásul ezek ugyebár tök máshogy néznek ki, mint azok, amikre a többség asszociál, ha sörről van szó, vagyis remekül mutatnak az Instán, illetve azon fogyasztók számára is érdekesek lehetnek, akik amúgy nincsenek oda úgy amúgy a sörért.

A stílus óriásit ment itthon is, de újdonságnak 2020-ban már semmiképp nem volt nevezhető. Mi jött helyette? Jött helyette más? Pár főzde ontja magából a NEIPA sorokat, és ezek valóban szép példái a stílusnak, de igazán változatosnak azért nem mondhatók.

Alcohol?! No!?

Legalább öt éve folyik a csapból is, hogy majd mekkora alkoholmentes felpezsdülés lesz itt. Vagyis nem csak itt, és először pláne nem itt, hanem a hanyatló nyugaton, ahol állítólag olyan egészségtudatos mindenki, hogy nem akar berúgni, de még csak becsiccsenteni sem, csak sörözni.

Ezt persze főleg a legnagyobb sörgyártók szajkózzák, akiknél tényleg megfigyelhető, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az alkoholmentes termékeikre. Pörgeti ezeket a nagyobb európai kraft sörfőzdék zöme is, viszont kisüzemi szinten egyelőre ennek itthon nincs sok nyoma. Nagy kérdés, hogy a piac mit szólna egy igazán jól sikerült, alkoholmentes kraft sörhöz, de úgy tűnik, egy olyanra, amit megismerhet majd a legszélesebb közönség is, még várni kell.

A savanyú, az mondjuk tényleg nagyot ment

Talán a savanyú sörök divatja az egyetlen olyan trend, ami 2020-ban itthon is jelentősen tudott erősödni. Goseból és a Berliner Weisseből is egyre több készül idehaza, és az egyéb savanyú megoldásokkal (sour IPA, stb.) kiegészülve ezek immár egyre változatosabb kínálatot képesek bemutatni.

Külön öröm, hogy elmúlni látszik a trend, amely a pH-érték minél alacsonyabbra szorításáról szól, így az Olympos citromlé íze nem referencia többé. Egyre több az olyan hazai sour, amely tényleg harmonikus, illetve elegánsan jelenik benne meg esetleg a gyümölcs is.

Mindegy, csak tegyük hordóba!

A pár éve hazánkba érkező hordóérlelt sör divat is megmaradni látszik, aminek egyfelől nagyon tudunk örülni, hiszen csodálatos megoldások születnek borászok és sörfőzdék közös munkálkodásából (és persze esetenként a borászok nélkül is), másfelől egyelőre kissé féloldalas ez a dolog. Amellett, hogy némely főzde kihozott már olyan hordóban iskolázott söröket, amelyek tényleg maradandó élményt adnak, sokan még az út elején járnak.

Ha visszagondolunk arra, mi történt a hordókkal mondjuk Villányban a kilencvenes évek végén, látni fogjuk, hogyan ismételi magát a történelem. Akkoriban a legnagyobb villányi borászok rájöttek, milyen vagány a jól kiégetett barrique hordó, így beleküldték a legkomolyabb borukat, és benne is hagyták addig, amíg a bor íze sokkal inkább hasonlított valami antik tölgyfabútoréhoz, mint a szőlőhöz. Hasonló irányvonal fedezhető fel némely sörfőzdénél, ráadásul a sör esetében nem kell évekig várni arra, hogy egy egykori rumos- vagy bourbon hordó teljesen rátenyereljen az italra, elég pár hónap ehhez. Ahogy a borászatban is kellett hozzá jó pár év, hogy eljöjjön az elegánsan hordózott borok ideje, biztosan így lesz majd a söröknél is.

Vagány lágerek, hol vagytok?

További ígéret a modern, kegyetlenül király és egyben persze olcsó craft láger. Erre várt évekig az egész USA, és kicsit mi is, hiszen hol tudnák az újragondolt, alsóerjesztésű sörök megmutatni, miért olyan királyok, ha nem épp Közép-Európában, ahol mindig is a legfontosabbak voltak.

És vannak is jó kis kraft lágerek, amelyeket a kocsmába betérve szívesen választ a fogyasztó, de ezek aránya egyszerűen gazdasági okokból nem tud egyelőre nagyot növekedni. Vannak új, újabb lágerek, sőt idén lett kraft/nagyüzemi kollab is, de nehéz elmagyarázni a sörivónak, miért válassza ezeket. Ha ezerért lehet vagány IPA-t venni, mi a bóni a 900 forintos lágerben, ami pont olyan, mint egy jól elkészített nagyüzemi, feleannyiért? Nem lesz könnyű meccs ez.

Hát így állunk 2020 végén, egy olyan évben, amitől maximum március közepéig várta bárki is, hogy csak úgy jönnek-mennek majd a sördivatok. Rettentően szerencsések vagyunk, hogy a magyar sörfőzők egy ilyen kripli esztendőben is mutattak olyan söröket, amelyekről még sokat beszélünk majd.

Szerinted melyek voltak a legfontosabb sötrendek idén? Írd meg a Facebookon!