A Beerporn.hu és a WhiskyNet együttműködésének köszönhetően sorozatban tekintjük át a whiskyk világát. A cikkek megjelenését követően Whiskykvízre invitáljuk olvasóinkat: a tesztet legjobban megoldó felhasználóink között értékes whiskykóstoló lehetőséget sorsolunk ki.
Sorozatunk első részében az ital eredetét és történetét tekintettük át, majd jött a malátázás, az erjesztés és a lepárlás, valamint az érlelés. Ezután sorra vettük az ital típusait, most pedig jöhetnek a skót régiók!
Lowland
Lowland, Skócia legdélebbi whiskyrégiója. A terület Anglia északi határvidékétől, a Glasgow-Edinburgh választóvonalig terjed. Lowland whiskyjeinek legfőbb jellemzője az enyhe, könnyed, tavaszias karakter. Az itt készülő párlatok gyengéd, édes illata, könnyű ízei és jellemzően citrusos lecsengése, hasonlóvá teszi az ír whiskey-hez. A hasonló ízvilág nem véletlen. A lowlandi whiskyrégió whiskyjei általában könnyedebb karakterűek.
A skót Alföldön napjainkra egyébként jelentősen megfogyatkozott a működő lepárlóüzemek száma, pedig a XVIII. században még erőteljes volt az export Angliába, mígnem az angolok megelégelték a nagy mennyiségű import italt és magas adókat vetettek ki a skót lepárlókra: ezzel alaposan megszorongatták a lowlandi manufaktúrákat. Az adók csak 1823-ban enyhültek, akkor kezdtek a lowlandi lepárlók visszatérni a köztudatba, közben pedig fokozatosan áttértek a blended whisky készítésére.
Highland
A skót Felföld, vagyis Highland, a legnagyobb kiterjedésű whiskyrégió, és talán a legvonzóbb táj a turisták számára. Hegyek, tavak és kastélyok, az önfeledt nézelődést csak a zord időjárás tudja beárnyékolni. De szerencsére az árpa jól érzi magát a hűvös éghajlaton is.
A Felföldön érlelt whiskyk varázslatos sokszínűséget képesek felmutatni. A változatos vidéken többek között friss fű, füst és viaszos illatok is fellelhetőek. A hűvös, felföldi szellő átjárja a hordókat, sokféle ízt csempészve az érlelődő whiskykbe. Highland déli tájain mézes, virágos, még Lowlandre emlékeztető, de már érezhetően masszívabb íz világ érvényesül. Északabbra haladva egyre vaskosabb, olykor igen férfias karakterek jelennek meg. A Felföld keleti vidékén járva gyümölcsös, virágos, de mégis testes, öreg ízek, illatok érezhetőek, míg fent, a zord Észak-Felföldön sós, mély ízvilág dominál.
Fotó: Pexels.com/Nikita Lyamkin
Highland „középső” területei, az úgynevezett Közép-Felföld egykor a whiskygyártás központjának számított, mára viszont csupán néhány lepárló maradt talpon. Ilyen üzem például az Edradour, ami a viktoriánus-kor óta működik, és mindössze néhány ember végzi a gyártási folyamat összes lépését.
Highland keleti felén járva érezhetően kevesebb lepárlóba ütközünk, mint a Felföld többi részén, ám azok párlatai igen sokszínűek, a Felföld északi, hűvös partvidékén viszont számos, a skót whiskyt nagyban meghatározó lepárló található. Highland régió ezen része, Inverness városától északra, a tenger mentén egészen Wick településig húzódik. A vidéken készülő párlatokban a virágos mezők, tengeri hatások és a tiszta frissesség található meg legkönnyebben.
Észak-Felföld zászlóshajója az Old Pulteney, amelyet nem véletlenül emlegetnek a legjobbak között. 21 éves single maltjuk, Jim Murray 2012-es Whisky Bibliájában 97,5 pontot, a legmagasabb pontszámot érte el. A legendás Old Pulteney mellett még számos híres és kiváló single malt származik a Felföd északi részéről. Ilyen például a Glenmorangie, a Balblair vagy a Dalmore.
A skót Felföld legkisebb része a Nyugat-Felföldi régió. Ebben a térségben csupán pár lepárló üzemel. Az Oban és a Ben Nevis egyedi személyiséggel és régi időket idéző receptekkel rendelkeznek.
Speyside
Bizonyára minden whiskyrajongó hallott már a skót-Felföldön átívelő Spey folyóról, és annak a mentén elterülő vidékről, Speyside-ról. A térség Highland északi részén, Inverness és Aberdeen városa között, nagyjából félúton helyezkedik el. A folyó völgye a felföldi tájhoz tartozik, mégis külön whiskyrégióként tartják számon, ugyanis a Skóciában jelenleg működő lepárlók igen nagy része található itt. A Speyside malátawhiskyk legfőbb jellemzői a könnyed, nyári virágos illat és az elegáns, édeskés íz.
És ha már Speyside szívében járunk, megállni a Glenfarclas háza táján, ahol még ma is a hagyományosan, direkt tüzeléssel fűtött lepárlóüstökben készül az ital, amelyet az ún. dunnage-okban, az alacsony építésű, zsindelytetős, döngölt földpadlós raktárakban érlelődik. Ez a hagyományos, régies épület egyenletes hőmérsékletet és kiegyensúlyozott érést biztosít a whiskyknek.
Kissé nyugatabbra, Dufftownban készítik a világhírű single maltot, a Glenfiddich-et. Az óriási, 14 hektáros épületkomplexum saját bognárműhellyel, rézkováccsal, palackozóval, raktárral és három lepárlóüzemmel büszkélkedhet.
Speyside-on készül a BenRiach single malt, ők voltak az elsők, akik a régióban füstös whiskyt palackoztak. A vidék északnyugati részén található a Benromach, amelynek évjáratos whiskyjei kiemelkedő minőséggel bírnak, és a füstös ízek is megjelennek bennük.
Az említett üzemeken kívül Speyside ad otthont többek között olyan híres malátawhiskyknek, mint az Aberlour, Macallan, Cragganmore vagy a Mortlach. De a közkedvelt Chivas Regal fő alapanyagául szolgáló Strathisla single malt whiskyt is ebben a régióban gyártják.
Islands
A skót szárazföld nyugati és északi partvonalát tarkító szigetcsoport, más néven Hebridák, a skót whiskyipar fontos helyszíne. Az ott lepárolt és érlelt italok igen jellegzetesek: a szigeteken süvítő tengeri szél számtalan illatot hordoz magával. A tengeri levegő sóssága, az olajos lápok és a tengerparton található moszatok mind-mind meghatározzák az itt érlelt whisky karakterét.
Island régió szigetei híresek arról, hogy a történelem során mindig gyártottak whiskyt. Ha nem is mindig kereskedelmi célokra, a farmerek elegendő italt készítettek az ott élő közösségnek.
Island whiskyrégió legdélebbi része Arran-szigete. A jellegzetesen sokszínű vidék Lowland és a Kintyre-félsziget között fekszik. A szigetet északon hegyek szabdalják, délen pedig lankás legelők terülnek el rajta. A szigeten egykor virágzott az illegális szeszfőzés, ám az idő múlásával a lepárlók sorra bezártak és 160 évig senki sem készített whiskyt. 1995-ben nyílt meg az Arran lepárló, amelynek whiskyje intenzív, citrusos illatú, malátás karakterű. A szigeten készült párlatok ízeit nagyban alakítják a térség sajátságos földrajzi és meteorológiai adottságai. Arran egyedi mikroklímájának köszönhetően, az ott érlelt whisky intenzívebb érésen megy keresztül. Így egy fiatalabb ital is tud érdekes meglepetéseket okozni.
A Kintyre-félsziget északkeleti partjainál található Jura-szigete. Itt is csak egy lepárló működik, habár az igen központi helyet foglal el a szigeten, ami nem is csoda, hiszen amikor 1910-ben bezárt az ott működő üzem, egyre többen hagyták el a környéket, míg 1962-ben két földbirtokos megelégelte a népesség gyors csökkenését és új lepárlót épített. A Jura whisky karakterében meghatározó szerepet játszik a tőzeg, illetve a páfrány.
Skócia nyugati partvonalán tovább haladva, Jurától északra található Mull-szigete. A sziget fővárosa és legforgalmasabb kikötője Tobermory. A kikötőtől nem messze áll a városról elnevezett lepárló, melyet a 18. század végén alapítottak. Bár az üzem ekkor sörfőzdeként működött, az idő múlásával a whisky lett a Tobermory fő terméke. A desztilláló italaiban olajos, eleinte zöldfűszeres, majd később piros gyümölcsök aromái jelennek meg.
Mull-szigetének lepárlója egy másik whiskynek is otthont ad. Ez az erősen tőzegelt single malt, a Ledaig whisky. Hasonlóan változatos zamatok bukkannak fel. Egyesek mustárt, mások a tengert érzik, de a kéményekből áradó tömör füst aromája minden kortyban megtalálható.
Skye-szigete (Fotó: Visitscotland.com)
A Külső-Hebridák és Északnyugat-Felföld között fekszik Skye-szigete. Bár a vidék hangulatos falvai, lélegzetelállító hegyei és sziklákkal szegélyezett partjai miatt vált híressé a turisták számára, itt található a whiskyrajongók körében kedvelt Talisker is. Az itt készült whiskyk szintén nagyon jellegzetesek, a tenger sós jegyei és a parton található moszatok tipikus illata is megfigyelhető bennük.
Az Orkney-szigetek a skót szárazföldtől északra találhatók. A vidék végeláthatatlan legelőit kőkori települések romjai, hatalmas kőtömbök és letűnt civilizációk nyomai teszik izgalmassá. Orkney vonatkozásában érdemes megemlíteni a Highland Park és a Scapa whiskyjeit.
A Highland Park üzemet 1798-ban alapították, és ódon épületei mai napig megőrizték az eredeti hangulatot. Malátájukat szárazgőzzel és tőzegfüsttel egyaránt szárítják, majd a belőlük készült párlatokat házasítják. Whiskyjeik érlelésére kizárólag sherryhordókat használnak. A Scapa palackozásai az utóbbi időben tettek szert nagyobb ismeretségre.
Islay
A Skócia nyugati partvonalát szaggató szigetvilágban rengeteg whisky készül, van viszont egy sziget, amely kitűnik társai közül: Islay, amelyre különálló whiskyrégióként tekintenek. A térség Skócia szigetvilágának legnépesebb régiója: nagyjából négyezren laknak ott.
A Lagavulin üzeme Islay-szigetén (Fotó: Travelsquire.com)
A whiskyrajongók körében, Islay egyet jelent a minőségi, erősen tőzegelt single malt whiskyvel. Nem véletlenül, hiszen a szigeten készült whiskykben jellemző módon jelen van a tipikus islay-i tőzeges zamat. Hiába szárítják más régiókban is tőzeggel a malátát, amikor megkóstoljuk az italt, érezzük, ha Islay-szigetéről származik. Ennek az lehet az oka, hogy a sziget lakói már a whiskykészítés kezdete előtt is használták a tőzeget. A tőzegelt árpából készült párlattal teletöltött hordókat pedig átjárja a tengeri, sós zamatokat szállító szél.
A szigeten készült italok másik jellegzetessége a „gyógyszeres” karakter. Évszázadokkal ezelőtt valóban használtak az akkor még inkább likőrszerű szeszek készítéséhez gyógynövényeket, ám a whiskyben ilyenek nincsenek, viszont a gyógyszeres hatás még ma is érezhető. A Laphroaig lepárló whiskyjei annyira jó arányban adják vissza ezt a jódos, sós és füstös ízkombinációt, hogy az amerikai szesztilalom idején gyógyszerként írták fel a whiskyszerető embereknek.
Laphroaig lepárló Islay déli partján fekszik. Ezen a vidéken áll még két világhíres üzem, az Ardbeg és a Lagavulin is. A Lagavulin farmon már a 19. század elején is virágzott a whiskykészítés, a Lagavulin italai pedig ugyancsak a szigetre jellemző, füstös ízvilágúak közül kerülnek ki, ugyanakkor a füst mellett édes, virágos ízek is felbukkannak benne.
A szigeten működik még több meghatározó lepárló is. A Caol Ila, Bunnahabhain, Bowmore, Kilchoman és a Bruichladdich. Az itt felsorolt lepárlók jellemzően határozottan tőzegelik a malátát, de a között van egy kivétel, mely a Bunnahabhain-nek és a Bruichladdich-nak is van nem tőzegelt whiskyje.
Campbeltown
Végül pedig jöjjön a Campbeltown, amely Skócia nyugati felén található a Kintyre-félsziget déli részén. Ebben az apró, méltatlanul keveset emlegetett régióban hajdan virágzott a whiskyipar. Úgy is emlegették, hogy Campbeltown a skót whisky fővárosa.
Campbeltown (Fotó: Outdooractive.com)
Campbeltown aranykorában, Skócia és Írország termőterületeiről hatalmas mennyiségű gabonát szállítottak oda. Campbeltownban a XIX. század végén több mint 30 lepárló működött. Az alapvetően tőzeges, olajos karakterű Campbeltown whisky nagy mennyiségben került különféle kevert whiskykbe. Az I. világháború éveiben aztán jelentősen csökkent a kereslet, napjainkban csupán három üzem működik Campbeltownban: a Springbank, a Glengyle és a Glen Scotia.
A Springbank lepárlót 1828-óta a Mitchell-família irányítja. A helyben malátázott árpa a környéken gyűjtött tőzeg füstjén szárad, majd a három különleges desztilláló berendezésen átfolyva, az udvaron tárolt hordókban pihen, hogy évekkel később a cég saját palackozóüzemében töltsék üvegbe. A lepárló jelenleg három – minden ízében különböző – single maltot gyárt, ezek a Springbank, a Longrow és a Hazelburn.
Amennyiben szívesen megismerkednél több whiskyfajtával is, a WhiskyNet webáruházában több ezer whisk(e)y közül válogathatsz!
