Whisky kisokos: A whisky eredete és története

Írta: BeerPorn.hu

2019-11-08 | 06:53 Magazin

Fotó: Flickr/Tobias Barkskog

Kik készítettek először whiskyt? Mennyire rokona az ital a sörnek? Hogyan alakultak ki a különböző nemzetek saját whiskyjei? Italtörténeti sorozatunk első részében ennek járunk utána.


A Beerporn.hu és a WhiskyNet együttműködésének köszönhetően hat részes sorozatban tekintjük át a whiskyk világát. A cikkek megjelenését követően Whiskykvízre invitáljuk olvasóinkat: a tesztet legjobban megoldó felhasználóink között értékes whiskykóstoló lehetőséget sorsolunk ki.


Voltaképpen mi a whisky?

Nem is olyan egyszerű a meghatározása annak, hogy mit is nevezhetünk egyáltalán whiskynek. Különböző országokban más-más szabályok határozzák meg, melyik italokat hívhatják így. Skóciában az írásmód whisky, de Írországban és Amerikában általában whiskey-nek írják, de persze vannak kivételt képező márkák.

A whisky egyébként az olyan égetett szeszek közé tartozik, amely különféle gabonák, leginkább árpa, kukorica, rozs, vagy köles felhasználásával készül. A világ egyik legnépszerűbb whiskykészítő vidéke Skócia. A skót whiskyt árpából, pontosabban árpamalátából készítik. Ehhez – hasonlóan, mint a sörkészítéskor használt árpa esetében – előbb malátát készítenek. Áztatják és csíráztatják az árpát, majd szárítják, mielőtt megkezdődne a cefrekészítés.

A csíráztatott árpa szárítása történhet száraz gőzzel, vagy tőzegfüsttel. Utóbbi esetben kerül bele a skót whiskyk jellegzetességeként számon tartott tőzegfüstös karakter az alapanyagba.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Az őrölt (sörfőzőül szólva roppantott) malátából készülő cefrét erjesztik, lepárolják, majd különböző hordókban érlelik. Az érlelés legtöbb esetben tölgyfából készült hordóban zajlik: Skóciában főleg használt tölgyfahordókat vetnek be: elterjedt a bourbonhordó, de népszerűek a sherryhordós érlelések is.

Szigorúan szabályozzák azt is, hogy meddig kell a hordóban érlelődnie az italnak ahhoz, hogy whiskynek nevezhessük. A skóciai törvények szerint az italt akkor lehet whiskynek nevezni, ha minimum három évig és egy napig érlelődött tölgyfahordóban, alkoholtartalma pedig eléri a minimum 40%-ot. Persze ez csak az alapvető feltétel, vagyis léteznek ennél magasabb alkoholtartalmú (43, 46, stb. százalékos) whiskyk is, sőt úgynevezett „Cask Strength”, vagyis hordóerősségű whiskyk is. Az USA törvényei megengedőbbek: ott elég két év egy nap hordós érlelés a párlatnak ahhoz, hogy whiskynek hívhassák.

A skót whisky története

Számos, olykor egymásnak ellentmondó információ kering arról, hogy az írek vagy a skótok készítettek először whiskyt. Igazságot tenni szinte lehetetlen, de ez biztos, hogy az ital mindkét területen nagyon népszerű volt már a XIX. század első éveiben is.

Persze ennél jóval korábban is működtek már, nem feltétlenül legálisan üzemelő lepárlók a szigetországban, míg az 1823-ban beiktatott szeszengedélyezési és adótörvény hatására igazán megélénkülhetett a skót whiskyipar. Ez után nyitottak sorra a hivatalos lepárlók. Az elsők közé tartozó The Glenlivet már 1824-ben engedélyt kapott a szeszfőzésre.

Fotó: Pxhere.com

A legális lepárlás egy rakás új felfedezést hozott magával. Ilyen forradalmi találmány volt a Coffey-lepárló, amelyet Aeneas Coffey szabadalmaztatott, 1831-ben. A folyamatos lepárlás lehetővé tette a gabonawhisky ipari mennyiségű előállítását. Végül a találmány Írországban terjedt el először.

A whiskygyártás ismeretét és az ital szeretetét rengeteg, főleg ír bevándorló hordta szét a világba. Ennek hatására 1850-re körülbelül háromezer lepárlót regisztráltak az USA-ban, miközben Skóciában is egyre jelentősebb iparág lett a whiskykészítés.

1853-ban a skót Andrew Usher volt valószínűleg az első, aki blended (kevert) whiskyt állított elő. Ezzel a lépésével megalapozta a blended whiskyk előkelő szerepét a mai whiskykultúrában.

További népszerűség-növekedés és szabályozások

Mivel nem csak egy ország készített nagy mennyiségben whiskyt, Írországban úgy döntöttek, hogy rendeletbe foglalják az ír whisky megnevezésének módját. 1855-től ezért az ír whiskey e-vel írandó. Ezt az írásmódot vették át később az amerikaiak is.

Európa italkultúrájára óriási hatással volt a filoxéra szőlőket tizedelő járványa. Közép-Európában a sörfőzés lendült fel, a francia bor- és konyaktermelés visszaesésének nyertese pedig a whisky volt. Ebben az időben épült be a whisky az európai köztudatba, sőt, világszerte meredeken kezdett nőni a népszerűsége, 1871-ben megnyílt az első japán lepárló is, Jokohamában.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

A század végén aztán a porosz-osztrák háborúk feldúlták Európát, így újabb konyak- és brandyhiány ütötte fel a fejét. Ezt kihasználva a skótok még több whiskyt exportáltak. A XIX. század végén pedig bekövetkezett az ún. „whisky boom”, amely során nagy számban kezdtek működni új lepárlók, egyre több whiskyt előállítva.

A skót whisky elnevezését először 1908-ban, a Királyi Whisky Tanács szabályozta. Kimondták, hogy minden skót whiskynek nevezett italnak Skóciában kell készülnie és minimum két évig kell azokat érlelni. A törvények betartását az 1915-ben alakult a Központi Szeszesital-testület ellenőrizte.

Az I. világháborút követően az ital népszerűsége tovább nőtt, habár 1920-ban az Egyesült Államok kormánya bevezette a szesztilalmat. Ma már tudjuk, hogy az intézkedés valójában nem szorította komolyan vissza az alkoholfogyasztást, pláne, hogy a tilalom ideje alatt a bűnszövetkezetek bőségesen ellátták az USA-t kiváló minőségű skót és ír whisk(e)y-vel. Sőt, a Laphroaig, az Islay-szigeti skót whisky az erősen jódos illatának és enyhén gyógyszeres ízének köszönhetően orvosi rendelvényre volt kapható, gyógyszerként az alkoholtilalom éveiben.

A második világháború éveiben Anglia nem egyszer whiskyvel fizetett Amerikának a hadianyagokért, és a világégés után is megmaradt a skót whisky iránti szeretet. Az edinburghi Scotch Whisky Heritage Center 1989-ben nyílt meg. Az épületben audiovizuális eszközökkel mutatják be a skót whisky történetét és a gyártási folyamatot.

Az Európai Gazdasági Közösség az 1990-es években fogadta el a skót whisky hivatalos meghatározását. Eszerint a skót whisky csak Skóciában készülhet, minimum három évig és egy napig kell tölgyfahordóban érlelni és legalább 40 százalék alkoholtartalmúnak kell lennie.

Sorozatunk következő részében részletesebben megnézzük, hogyan készül a whisky: megvizsgáljuk a maláta és a lepárlás típusait.


Amennyiben szívesen megismerkednél több whiskyfajtával is, a WhiskyNet webáruházában több ezer whisk(e)y közül válogathatsz!