Cikk megosztása
Lehet rajta röhögni, de igazából nem érdemes: mindenki fel tud sorolni pár olyan sörtípust, amelyekről csak néhány geek és az Untappd hirdeti, hogy kihagyhatatlan élményt garantálnak. Nézzük a legtúlértékeltebbeket!
Százféle IPA, száztízféle savanyú sör… Tömegek ízlését megtaláló típusok, vagy megosztó sörök, amelyekről mégis mindenki beszél? Vajon megérdemlik-e azt a csillogást, amit a közösségi médiában kapnak? Nagy kérdések ezek, amelyekre nem könnyű válaszolni.
A Vinepair.com tíz sörfőzőt kérdezett meg, az ő válaszaik alapján állt össze egy lista a legtúlértékeltebb sörtípusokról, egyebek mellett ezekkel:
- (Milkshake) Hazy IPA
- Tripla IPA
- Pumpkin ale
- Dupla IPA
- Gyümölcsös savanyú sör
- Valójában nem is kapható, túlértékelt valami
Nyilván mindenkit az utolsó izgat leginkább, de előbb beszéljünk a többiről is!
Ki emlékszik már, mióta hallgatjuk, hogy az IPA lufi kidurrant, meg minden ami IPA, már csak önismétlés? Illetve 10 éve még mindenki (vagy épp senki sem?) tudta, mi is az IPA, de ma már annyiféle van, hogy képtelenség megmondani pontosan… Hát igen, az IPA kissé szerteágazó stílus lett, olyan sörökkel, amelyek nevébe voltaképpen biztosan nem kellene az india és a pale szavakat belekeverni.
A divatok jönnek-mennek, de az IPA divat igen kitartónak bizonyul. Israel Arrieta, a kaliforniai Craftsman Brewing sörfőzője szerint ma már nem számít, hogy milyen jelzőt illesztünk az IPA elé, van hazy, van New England, West meg East Coast, stb. – minden sörfőzde csinál ilyeneket. Az ő álláspontja elég radikális: „szinte bármi megfelelne már IPA-nak, elég ha annak nevezzük, a stílus elvesztette igazi definícióját”.
Nick Moreira, az ugyancsak kaliforniai HenHouse Brewing munkatársa még tovább megy, amikor azt mondja, hogy a sok különféle IPA-ban igazából kevés olyan dolog van, ami egyforma, egyedül talán a derekas komlózás. Szerinte vannak ezeknél sokkal összetettebb és szebb sörstílusok, amelyeknek kevés figyelem jut, mert nem minősíti őket senki elég trükkösnek és meglepőnek.
A sütőtökös ale nálunk korántsem akkora divat, mint az Egyesült Államokban, ahol főleg ilyenkor nagyon népszerű. Pedig azt sem tartják sokra a sörfőzők. A töktől édes, a fűszerektől sok esetben gejl pumpkin ale körüli felhajtás, Breeze Galindo, a brooklyni Other Half Brewing sörfőzője szerint csak a fogyasztók őszi hangulatának köszönhető.
A sütőtökössel ellentétben itthon is nagyon nagyot mennek a savanyú sörök. Nálunk még talán valamelyest mondható újdonságnak egy-egy Berliner weisse vagy jól sikerült gose, de már Magyarországon is megfigyelhető az önismétlés, illetve, hogy valódi, karakteres és emlékezetes sört, amely adott esetben az állandó szortiment része lesz, kevesen tudtak alkotni ezekből a típusokból. Úgy tűnik, ez máshol sincs másképp.
Hogyha valamit nehéz beszerezni, akkor sokkal izgalmasabb, mintha simán levehető lenne bármelyik bolt polcáról. A „Valójában nem is kapható, túlértékelt valami” kategória természetesen létezik az USA-ban is, sőt, az ottani, nagyobb piacon könnyebben előfordulhat, hogy az ország egyik felében valaki csinál egyszer, valami nagyon megkapó sört, amiről a messze lakók csak olvashatnak, kóstolni úgysem fogják. Magyarországon egyelőre szerencsére nincs ilyen, hiszen viszonylag egyszerűen beszerezhető minden. Pár külföldi sztárfőzde izgalmasabb tételeivel előfordul, hogy lehetetlen itthon hozzájutni, de ez keveseknél okoz könnyek között átvirrasztott éjszakákat.
A sörtípusok gyarapodása és állandó változása egy nagyon izgalmas, organikus fejlődés része itthon, és a tengerentúlon is. Az extrémebb élményt kínáló sörök soha nem lesznek tömegtermékek, viszont fontos szerepük lehet abban, ahogy hatást gyakorolnak a vájtfülű sörfogyasztókra és a sörfőzőkre, és ezzel közvetve, hosszú távon a mainstream sörkínálatra is. Fogyasztóként a legjobb, ha nyitottak vagyunk az újdonságokra, legyen szó szokatlan stílusokról, összetevőkről, vagy eljárásokról. A craft sörvilág élő, folyamatosan változó közeg, amiben akkor a legkomfortosabb, ha mi is tudunk vele változni.