Cikk megosztása
A május utolsó hetében, Prágában zajló Brewers Forum egyik legnagyobb érdeklődés mellett megtartott előadása a láger sörökkel, bővebben azzal foglalkozott, hogy a Közép-Európából világhódító útra indult sör sorsa miként alakul majd a közeljövőben.
A prágai rendezvényen, ahol tiszteletét tette szinte mindenki, akinek a véleményére érdemes adni, ha sörszakmai kérdésekről van szó, kiemelt szerephez jutott a láger. Ebben semmi meglepő nincsen, hiszen Csehország egyik legfontosabb kulturális teljesítményéről, identitásképző, világhírű termékéről van szó, és a csehek nagyon szeretnék, ha az UNESCO felvenné a világörökségek listájára a cseh sörkultúrát.
A lágerek kliséi mögé kalauzoló előadáson Martin Zuber, Németországból érkezett, korábban a Paulanernél is dolgozó söripari tanácsadó erős felütésére, miszerint az a feladat, hogy fantáziával kell megtölteni az „unalmas” láger söröket, frappáns válaszok érkeztek a többi előadótól.
Zuber szerint egyébként az alsóerjesztésű söröknek épp az az előnye, ami a hátránya is egyben: ezeket ismeri a legjobban a világ, így nem számítanak különlegesnek, a fogyasztók nagy része pedig kevésbé gondolja a lágereket komplexnek, mint a felsőerjesztésű söröket.
Aztán gyorsan hozzátette: pedig aki megismeri a stílus változatosságát, kincsekre lelhet.
A szakember néhány hazai példával szemléltette a láger sörök németországi megújulását. Felhívta a figyelmet a helles újkori sikereire és a kreatív komlózás adta lehetőségekre. Martin Zuber arra számít, hogy tovább nő a világos láger sörök népszerűsége, annál is inkább, mert jönnek az alacsonyabb (kb. 3,5%) alkohol tartalmúak és a teljesen alkoholmentes, de ízben kiváló variánsok. Utóbbira példának csekély mennyiségű füstölt malátával és kizárólag aromakomlókkal készülő söröket emlegetett, melyekben előbbi komplexitást, utóbbi pedig izgalmas zamatot ad az italnak.
Jana Ošlovská, a Prágai Maláta és Komlókutató Intézet munkatársa kémiai képletekkel bizonyította, hogy a cseh lágerek mi mindenben különböznek más, hasonló söröktől. Felhívta a figyelmet arra, hogy földrajzi eredetmegjelenéssel ellátott termékekről van szó, ehhez pedig cseh malátát, komlót és élesztőt kell használni. Szerinte a cseh sörök egyebek mellett teltebb ízűek, kevésbé savasak, viszont keserűbbek más lágereknél, így jól megkülönböztethetők más nemzetek termékeitől.
Ošlovská, az UNESCO felé szánt kortesbeszédként is értelmezhető állításaira Adam Broz, a Budweiser Budvar vezető sörfőzője tett még rá jó néhány lapáttal amikor levezette, hogy a világ minden sörének 92 százaléka láger, és ez nem csak a legnagyobb, hanem a leggyorsabban növekvő kategória is a világon. Ez után jött elő azzal, hogy évente kb. 20 millió hektoliter sör készül Csehországban, ezeknek pedig mintegy 90 százaléka különféle láger, amelyeket több mint 70 országba exportálnak.
A stílus erejét pedig mi sem mutatja jobban, mint a következő: annak ellenére, hogy Csehországban 2010 óta megötszöröződött a craft sörfőzdék száma (kb. 100-ről 500-ra nőtt a mennyiségük), mégis csak 20 százalék a craft főzdékben a felsőerjesztésű ale-ek aránya.
A fenti adatok ugyancsak bizonyítják, a csehek nagyon hisznek a saját termékük sikerében, és ahogy a konferencia megnyitójáról írt cikkben is jeleztük, nagyjából a zsebükben érzik a sörüknek adott világörökségi státuszt. Broz a cseh lágerek jövőjét – függetlenül attól, hogy egyébként lesz-e rajtuk UNESCO plecsni vagy sem – a főzdék közötti kommunikáció fokozásában és folyamatos innovációban látja, amely meghatározza majd, ahogyan a következő évtizedekben a cseh sörök tovább növelik a népszerűségüket.