Hétfőn este osztotta ki az Audi – Dining Guide TOP100 Étteremkalauz az Év Étterme díjat, illetve ezzel együtt sok más díjat is, jellemzően a hazai csúcsgasztronómia képviselőinek. Ilyenkor mindig felmerül, hogy ettől vajon kevésbé lesz-e csomós a főzelék a kispiszkosban, húzza-e a csúcsgasztró maga után a büfék, étkezdék szekerét. Sörrel meglocsolt beszámoló következik!
A Várkert Bazár előtt, a rendezvény kezdetekor eleredt az eső, különösebb gondot nem okozva, drága öltönyök, kiskosztümök nem mentek tönkre, ez már régen nem az a fajta esemény, kábé annyira formális, mint egy nyári, szabadtéri színházi előadás. Jellemzően ezt szeretnénk belelátni a csúcsgasztronómiánkba is, minden fine dining étterem siet leszögezni, hogy náluk nincs feszengés, túltolt elegancia, ellenben kulcsszó a letisztultság, az egyszerűség, a sallangmentesség.
Ennek ellenére ezeknek a helyeknek a közönsége alapvetően mégis csak egy szűk réteg, egész egyszerűen az árak miatt, a nagy többség nem engedheti meg magának az ilyen éttermek alkalomszerű látogatását sem. Ezért is fektet a Dining Guide egyre nagyobb hangsúlyt az úgynevezett alternatív vendéglátóhelyekre, ahol a szempont nem a csúcsgasztronómia jelenléte, hanem a korrekt, jó minőségű, jó ár-érték arányú ételek tálalása.
Egyre erősebb a vidék
Sokáig probléma volt a hazai minőségi gasztronómia Budapest központúsága, ez egyre inkább megdőlni látszik, noha mennyiségben még mindig a fővárosi vendéglátóhelyek vannak többségben a díjazottak között. Cserébe a legértékesebb díjak nagy része vidéki létesítményekhez került, maga a fődíj is: a tatai, 2 Michelin csillagos Platán Gourmet Étterem lett az év étterme. A Top 10+2 mezőnyébe ezen kívül még egy vidéki étterem, az esztergomi 42 Restaurant & Bar tudott bekerülni. A maradék tíz helyen budapesti vendéglátóhelyek osztoztak: a Salt Budapest, Rumour by Rácz Jenő, a Costes Restaurant és Costes Downtown, Babel Budapest, a korábbi Costes Downtown séf, Tiago Sabarigo saját étterme, az Essência Restaurant, a Borkonyha, az Év Szállodája díjjal kitüntetett Matild Palace étterme, a Spago by Wolfgang Puck, a Mák Restaurant, illetve az Onyx műhely.
A korábban már említett alternatív vendéglátóhelyek közül a Dining Guide a miskolci Il Baffo by Avalon vendéglátóhelyét látta a legjobbnak, ami egy olasz gasztronómián alapuló, hibrid önkiszolgáló – a la carte étterem. Érdekes, és picit megfoghatatlan, ugyanakkor kifejezetten rokonszenves kategória az év szerethető étterme, ezt a díjat idén a balatonszőlősi Casa Christa Étterem kapta.
A díjátadó fontos eleme, hogy a díjazott éttermek egy része megvendégeli a meghívottakat, általában egyszerűbb, könnyen fogyasztható kis büféételekkel. Ezek jellemzően többkomponensű, apró kis ízbombák, de akad köztük hagyományosabb is, érdekes koncepció volt például a pálcikás rántott husi, a magyar ízlést ismerve, adná magát, hogy az egyik legnépszerűbb strandétel legyen itthon. Cserébe a csúcséttermek pedig szervírozhatnának lángosgömböcskéket tejfölhabbal és olvasztott ementálival töltve.
Egy sörös oldalon nem mehetünk el szó nélkül az innivalók mellett, természetesen aki akart, fogyaszthatott alkoholos italokat is. Sörös vonalon Belgium büszkeségei képviseltették magukat: aki könnyedebb ízre vágyott, annak a 600 éves múlttal rendelkezdő Stella Artois volt az ideális választás. Ezen kívül a Leffe Blonde és Brune, azaz világos és barna belga apátsági söröket, illetve a Hoegaarden világos búzasörét, és annak gyümölcsös, korianderrel és narancshéjjal fűszerezett Rosée változatát lehetett kóstolni.
Személyes tapasztalat, hogy ezek a sörök kifejezetten jól passzoltak a különböző módon megbolondított zöldséges, és halas falatkákhoz. Külön piros pont, hogy noha a rendezvényen szinte kizárólag környezetbarát, a maga műfajában elegáns, de egyszer használatos eszközök voltak, a sört üvegpoharakban szervírozták, érezhetően jobban esett belőlük a korty.
És van-e ezeknek a díjátadóknak jelentősége az átlag fogyasztó számára is?
Ez mindig népszerű téma, órákig lehet vitatkozni rajta, az biztos, hogy csak ezen az egy gálán rengeteg, díjazott és nem díjazott szakács, pultos, felszolgáló dolgozott megállás nélkül azért, hogy mi jót együnk és jót igyunk. Ahogy nap mint nap rengetegen dolgoznak országszerte ugyanezért, és biztos nem esik nekik rosszul, ha akár egy díjátadón, vagy egy kiadványban azzal találkoznak, hogy szerintünk, fogyasztók szerint, amit csinálnak, azt mi szeretjük, jó úton járnak, és mi hálásak vagyunk nekik érte. Lehet, még a főzelék is kisimul tőle.
