Lezajlott az első Rum Show a WhiskyNet szervezésében a Societé Budapest rendezvényközpontban, mi pedig meglátogattuk, mert kíváncsiak voltunk, mi vár ránk a távoli karibi és latin világban, messze a kommersz tengerész szeszesitalok világán túl.
Ezek a pernahajder szeszek nem bírnak a fenekükön megmaradni, az elmúlt években – évtizedben egyik a másik után robbantgatta ki a saját kis forradalmát. Végigéltünk bor-, pálinkaforradalmat, kraftsör mozgalmat, az utóbbi időben a ginek követelték ki a figyelmet maguknak, furcsa is lenne, ha pont Latin-Amerika és a Karib-térség hétpróbás gonosztevője, a rum maradna ki mindebből.
A rum, nekünk magyaroknak nehéz, édeskés párlatot jelent, a rum aroma, mint alap sütemény íz mindenki szájában megvan, illetve néhányunknak egy-egy kellemetlen affér a sütő- vagy Portorico rummal. Esetleg Bacardi formájában találkozunk vele, de szinte mindig koktélba keverve. Mindenesetre előbb ugrik be róla az alpesi hütte, mint a fehér homokos, pálmafás tengerpart.
Úgyhogy a WhiskyNet nem feltétlenül vágta könnyű fába a fejszéjét, mikor úgy döntött, ideje a magas minőségű rumokat népszerűsíteni itthon. A latin életérzést nem nehéz eladni nálunk, (a rendezvényen például tollas, szambázó lányok és félmeztelen capoeirás fiúk csináltak igazi hajletevős show-t), a rumot egy fokkal nehezebb. Vagy a már fent említett okok miatt, vagy mert nehéz, mert édeskés, szóval van előítélet gazdagon.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem is igazi spoiler, hogy ez természetesen tényleg csak előítélet, rengeteg fajta rum létezik, különböző testességgel, szárazsággal, ízvilággal. Az sajnos nem könnyíti meg az ember dolgát, hogy a rumok esetében általános, mindenkire kiterjedő kategorizálás nincs, mindegyik ország magának hoz szabályokat, sok esetben amolyan latinos precizitással, így nem is könnyű eligazodni közöttük. Aki mégis bátran vállalta a veszélyt, annak több tucat kiállító száznál több rummal, illetve a rumkészítő országokra jellemző egyéb italokkal sietett a segítségére, hiszen tanulni sosem késő.
Ha az ember az alapoktól kezdi, érdemes tudni, hogy van azért három fő vonulat (hasonlóképpen a scotch-bourbon kategóriákhoz), az angol, a spanyol és a francia stílus. Mindhárom ország rendelkezett anno latin, karibi gyarmatokkal, és mindhárom birodalom a maga ízlésére formálta a cukornád párlatokat.
Az angol karakter (ide tartoznak például Jamaica, Barbados, Mauritius rumjai) jellemzően sötét színt, testes, érlelt, erős, fűszeres ízvilágot jelent, az a fajta ital, amitől két deci után Piszkos Fred a kapitány az évszázad legnagyobb viharának közepén is átkormányoz bármilyen lélekvesztőt Tripoliból Port Said-ba, brit cirkálók ágyútüzén keresztül.
A spanyol vonal inkább könnyedebb, édeskésebb, vajasabb, abszolút nem a havas hegycsúcsok, hanem a tengerpartok, mediterrán esték itala, talán a leghíresebb rumkészítő ország, Kuba is ezt az irányzatot képviseli. Valamint Puerto Rico, Dominika, Kolumbia, Costa Rica és még számos ország.
Talán a legizgalmasabb, de legalábbis a legváltozatosabb a francia stílus, amit, többek között, Martinique, Haiti vagy Mauritius képvisel. Ők, a másik két irányzattal ellentétben, nem melaszt, hanem a cukornád levét erjesztik, ezáltal izgalmasabb, komplexebb rumokat kapnak. Itt már a terroir is számít, ugyanolyan cukornádból egy országon belül a különböző főzdék különböző stílusú és természetesen különböző ízű rumokat készítenek.
Mindent összevetve, a minőségi rumok világa sokkal összetettebb, változatosabb, mint amit jelenleg ismerünk, ráadásul kifejezetten szexi. Készüljünk hát a forradalomra, egész nyugodtan álljunk elébe az új hódítóknak. Viva la revolución!
