Sörfőzdék

Hírlevél

A sörszótárból

A sör malátából készülő, vízzel cefrézett, komlóval, illetve egyéb anyagokkal ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxid- és alkoholtartalmú ital. A sörkészítésre már az ókor kezdetét megelőző időszakból vannak bizonyítékok. A Földközi-tenger medencéjében már 13 ezer éve létezett a sörfőzés gyakorlata, és Észak-Kínából is vannak ősi bizonyítékok. Egyes kutatói vélemények szerint az alkoholkészítés olyan technológiai innováció volt, amely elvezetett a civilizációk kifejlődéséhez. Európában az első században a germánok már termesztettek gabonát, és főztek belőle sört, a korai középkorból pedig a mai Belgium területéről vannak sörfőzésre utaló maradványok, ám akkoriban még nem ismerték a komlót, így azok a sörök minden bizonnyal nem sokban hasonlítanak a mai italokra. A sörfőzés technikáján a középkorban elsősorban a kolostorokban javítottak, miközben a köznép rengeteg országban készített ilyen olyan sörszerű italokat saját fogyasztásra, valamint adózott is belőlük az egyháznak, vagy az uralkodónak. Angliában a XVI. században terjedtek el a felső erjesztésű sörök, Bajorországban pedig 1516-ban meghozták a sörtisztasági törvényt, amelybe foglalták, hogy a sör kizárólag maláta, komló és víz hozzáadásával készülhet. A középkor serfőző céhei az ipari forradalmat követően megszűntek, vagy sörgyárakként működtek tovább. Utóbbiakat a XX. század során pedig nagy söripari konszernekben egyesítették. Ezek uralják ma a globális sörpiac túlnyomó részét, miközben az 1980-as években, az USA-ból indult sörforradalom sosem látott sokszínűségű sörpiacot, változatos kínálatot és korábban elképzelhetetlen minőségű és összetételű söröket eredményezett.

További szócikkek