Mangalicás ale helyett a sör-bor hibrid lehet a magyar sikersztori

Írta: Kovács Bálint

2019-02-02 | 06:16 Magazin

Evan Rail

Többek között a New York Times és a Wall Street Journal európai sörügyi szakértője járt Budapesten január végén, a Central European Brewers Conference kedvéért. Evan Rail a Beerporn.hu-nak adott interjújában felvillantotta, mi lehet a magyar kraft sörök számára a nemzetközi kitörési pont.

Nem tudom mennyire hazai sajátosság, hogy bármit csinálunk, képtelenek vagyunk nem szélsőségesen véleményt alkotni róla, csak világszínvonal van, vagy selejt. Jól jön ilyenkor egy olyan külső szempont, aki képes minket kellő szakértelemmel, de távlatból vizsgálni. A magyar kraftsörök esetében most Evan Rail, Kaliforniában született, jelenleg Csehországban élő sörszakíró ez a külső szempont, akivel a hazai sörök jelenéről, jövőjéről beszélgettünk.

A CEBC-n, azaz a közép-európai kraft főzdék 2 napos budapesti konferenciáján elhangzott beszélgetések moderátorával Evan Rail-el beszélgettünk a rendezvény után. Evan Rail Kaliforniában született, de az ezredforduló óta Csehországban él, bigámiában cseh feleségével és a cseh sörökkel. Sörszakíróként rendszeresen publikál a New York Times illetve a Wall Street Journal részére, továbbá sörszakmai magazinokba, kiadványokba, mint a Beer Advocate, All About Beer, Imbibe, Saveur, Good Beer Hunting. Olyasvalaki, aki kiválóan átlátja a világtrendeket, értesül mindenről, ami a kraft mozgalom bölcsőjében történik, de kézzelfogható tapasztalata van a kelet-európai sörkultúráról is. Nyilván arra voltunk elsősorban kíváncsiak, mennyire látszunk a nemzetközi mezőnyben, ebben is csak az országhatárig vagyunk-e világhírűek, illetve amit eddig ezen a fronton elértünk, az mennyire számít különlegesnek a sok kis ország között. És ami a legfontosabb, innen merre tovább.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Ön, mint olyan ember, aki jobban rálát Közép-Európa, vagy akár a világ kraft sör mozgalmaira, hogyan látja, Magyarország látható ezen a térképen a határon túl is?

Amennyire tudom, néhányan exportálnak söröket határon túlra is, a pesti Szimpla Kertnek van egy testvére Berlinben például, ahol sok magyar főzde megmutatja magát, de általánosságban az a tapasztalat, hogy az összes környező országban rengeteg új főzde létesült az elmúlt pár évben, így ez a piac meglehetősen telített mára, nehéz egyikből a másikba jutni. Annyi biztos, hogy Prágában, ahol én élek, nemigen találkozom magyar sörökkel.

Ami most Magyarországon a kisüzemi sörök piacán lejátszódik, az körülbelül ugyanaz, mint más országokban? Ha igen, és mondjuk máshol kicsit előbbre járnak, abból mit szűrhetünk le saját magunk részére, mi lehet a következő lépés?

A minta körülbelül ugyanaz minden országban, jön egy bumm, egy forradalom, hívjuk ahogy akarjuk. Nagyon hasonló a folyamat mindenhol, de vannak különbségek a helyi feltételeknek, történelemnek és főleg a helyi sörfogyasztó kultúrának megfelelően. Például Lengyelországban, ahol kialakult egy kifejezetten jó sörfogyasztó kultúra, inkább a magasabb alkohol tartalmú söröket kedvelik jobban. Úgyhogy az Amerikából jövő tipikus trendek, melyek általában 4-5 százalékos söröket eredményeznek, náluk nem mennek annyira. A magyar főzdéknél jelenleg az a tendencia, amitől én féltem őket, mert nem jó irány, hogy arra szeretnék a fogyasztókat nevelni, hogy mindig valami újat várjanak el. A világon nincs az a sörfőzde, aki hosszú távon képes úgy stabil forgalmat generálni, hogy minden héten valami teljesen új sört hoz ki.

Ha van egy ország, mint például Magyarország, ahol más, sörös nemzetekkel összevetve számottevő sörkultúra nem alakult ki, illetve vannak a csehek, ahol erős a sörös tradíció, melyik a jobb a kraft szempontból, hiszen belegondolva mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is?

Bizonyos szempontból tényleg jobb az, ha nincs tradíció. Nyilván minden piac az üzleten alapszik, ennek megfelelően mindenki azzal próbálkozik, amiben a legerősebb, amiből a legtöbbet tudja kihozni, és ebből a szempontból Magyarország, mivel nem köti semmi, elég innovatív tud lenni. Jelenleg talán Olaszország a legjobb példa erre: ők fejenként körülbelül 31 liter sört fogyasztanak évente. Értelemszerűen jóval több bort fogyasztanak, mint sört. Viszont közben kialakult egy nagyon sokszínű, értékes sörkultúra, több mint 1000 főzdével, úgy hogy majdnem a nulláról indultak 12 évvel ezelőtt. Kialakult egy saját sörstílusuk. Van olasz szőlős ale. Ez csak úgy alakulhatott ki, hogy a nulláról, minden befolyás nélkül indultak.

A csehek ezzel szemben komoly tradícióval és történelemmel és persze helyi alapanyaggal rendelkeznek. Ez rájuk nehezedik, és sokkal nehezebben tudnak megcsinálni olyan dolgokat, amiket az olaszok már megtettek. Ott olyan 500 kis főzde van, ebből 400 nyílt az elmúlt 12 évben, és szinte mindegyikük pilzenit, lágert, világos söröket gyárt.

A válasz alapján nyilván nem lehet véletlen, hogy a konferencia két napjának talán a legfontosabb kulcsszava a „lokalitás” volt. Ez egy jól hangzó szó, de van is valami gyakorlati értéke? Mit kezdjen ezzel egy olyan ország, mint például a miénk?

Igen, tudom, hogy ebből a szempontból nehéz egy ilyen országnak, de például olvastam, hogy volt régen visegrádi sör, amit aszúeszenciával ízesítettek. Vagy sörökről melyeket tokaji hordókban érleltek. Ez egy roppant sajátos dolog a világon.

Evan Rail és a szerző

A magyar borok világszínvonalúak, ezt ki lehetne használni. Olaszországban, az Egyesült Államokban mostanában kísérletezgetnek sör-bor hibridekkel, azt gondolom, hogy ez olyan szegmens, aminek Magyarország egy pillanat alatt az élére tudna ugrani. Arról nem is beszélve, hogy a magyar tölgy, és az ebből készült hordók milyen kiváló minőségűek, és milyen sajátos karaktert képesek a boroknak adni. Miért ne adhatnának a söröknek is? Az ilyen és ehhez hasonló forrásokra kell támaszkodni. Azt nem mondom, hogy főzzenek mangalicát a sörbe… Habár én mondjuk kipróbálnám, hogy milyen… :) De a viccet félretéve, a helyi gasztronómiára is erősen lehetne támaszkodni.

Ha általánosságban ránéz a környező országokra, ahol ugyanígy elindult a kraft mozgalom, és szintén nincs különösebb sörös tradíció, mit lát, ugyanaz történik, legfeljebb különböző időpontokban, vagy megkülönböztethetőek vagyunk egymástól?

Hogy őszinte legyek mindenhol sok a kopipészt. Kicsit mintha az amerikai kraftkultúrát látnám beillesztve az épp aktuális országba. Én amerikai vagyok, Kaliforniából jöttem, nem West Coast IPÁ-t akarok inni Berlinben, hanem Berliner weisset. Olyan stílusú sört, ami 400 éve készül helyben, helyi alapanyagokból. Persze, megértem, hogy az emberek kíváncsiak az újdonságokra, és az Amerikából, Ausztráliából, Londonból érkező újdonságok tényleg jók, de nekem kicsit tényleg sok a változtatás nélküli másolás-beillesztés, nem csak a sörök típusai, de még a logók, a sörök nevének stílusa is, amiket a sörfőzők adnak, ugyanaz minden országban. Jobban örülnék, ha azt látnám, hogy arra fókuszálnak, ami különlegessé, egyedivé teszi őket.