Cikk megosztása
A Hosszúlépés városi sétáin a szabadkőművesektől az itt élő kínaiak kultúráján keresztül Cseh Tamás emlékéig rengeteg izgalmas témát mutatnak be. Miért pont a pesti sör maradt volna ki? Ha pedig a magyar sörtörténetet kell feleleveníteni, akkor ki más jöhet szóba, mint Katona Csaba történész, az MTA munkatársa? Vele barangoltunk be a belvárost.
A pesti sör története érdekes, fordulatos, és sok esetben mulatságos história, főleg, hogy a séta a fogyasztás helyszíneit keresi fel, így a történész jóvoltából korabeli városi legendák, kocsmatörténetek és egy évszázad távlatában is emlékezetes elhajlások elevenednek meg, ma is megtalálható, és már nem létező helyszíneken.
Kezdésként a Bástya utcában a 17 sz. végén vesszük fel a fonalat, amikor kiverték a törököket Pest-Budáról, a Duna mentén pedig sorra jelentek meg a kis sörfőzdék. A nagyjából a mai Kiskörút mentén található városfal oldalában pedig szépen kialakult a korabeli balhénegyed, sörözőkkel, kocsmákkal, kricsmikkel, késdobálókkal és becsületsüllyesztőkkel.
A séta elején rögtön egy olyan helyet látogattunk meg fel, ahol már 1741-ben kocsma működött, amely Pest növekedésével és fejlődésével vált a városfal melletti krimóból vendéglővé, majd étteremmé, ahol a kor legismertebb főpincére dolgozott.
A „túra” alapvetően azt követi, hogyan lett a sör a lecsúszott néprétegek berúgást segítő eszközéből a húszas évekre – talán a pezsgő mellett – a legelőkelőbb polgári ital. Ehhez pedig számos olyan helyet kerestünk fel a barangolás során, amely a reformkor és a századforduló idején kocsmaként, vendéglőként, szállodaként, vagy épp közintézményként működött. Utóbbi azért kerülhetett szóba, hiszen az olyan hivatalok, mint a Bródy Sándor utcában lévő egykori Országgyűlés épülete, vagy a Vármegye utcában található Vármegyeháza mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közvetlen közelükben vendéglátóhelyek nyíljanak.
Szóval a fogyasztás állandó volt, csak az igények, a viszonyok és a sör minősége változott az évek alatt. Így tűnt el a Kálvin téri villamosmegálló helyén egykor működő Két Pisztoly, ahová a névben szereplő fegyverek nélkül nem volt tanácsos bemenni, és így nyílt a mai Rákóczi úton a kor legelegánsabb szállodája, a Pannónia Hotel, ahol az 1841-ben felfedezett szűrési technológiának hála, már a maihoz hasonlóan tükrös, aranyló sört kortyoltak az urak.
A séta érinti az Astoria Hotel Éttermét is, amely a korabeli Budapest klasszikus sörivó helye volt, és elkanyarodik a Semmelweis utcába, ahol pedig talán minden pesti késdobáló legalja, a Lapostetű működött, amíg a sorozatos fertőzések miatt be nem zárta a hatóság…
De nem spoilerezünk többet! Hogyha egy lebilincselően érdekfeszítő kirándulásra vágysz, szeretsz jókat röhögni, érdekel a történelem, és leginkább az, ki volt Princi, a századforduló legendás főpincére, vagy, hogy mi volt a Zrínyizés, pláne, hogy mit ivott Petőfi a János Vitéz írása közben, esetleg az, miért hülyeség, hogy a magyar ember sörrel nem koccint, járd végig Katona Csabával a pesti sörfogyasztás legfontosabb állomásait!
És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a túra végén, a magával ragadó Kárpátiában, zárásként különleges kisüzemi söröket is kóstolhatsz!
Hogy hol kell jelentkezni? Hát itt!