Cikk megosztása
Teljesen illeszkedik a nemzetközi trendbe az, hogy a hazai sörfőzdék is egyre többet próbálkoznak különböző hordókban érlelt sörök készítésével. És korántsem állnak meg a magyar borászatok használt hordóinál: sokszor calvados, sherry, whisky vagy rum is volt már azokban a hordókban, amelyekbe a sörük kerülnek.
Ebből is látszik, hogy egy főzde – habár a Monyo korábban próbálta már azt is, hogy a Trust Hungary-val bizonyos sörhöz csináltatott új tölgyfahordókat – a sörök fahordós érlelésekor egészen másképp használja a hordókat, mint a borászok. A főzdék nem a tanninok egyensúlyával, a hordó égetésének fokával dolgoznak, hanem az a meghatározó, hogy az adott hordóban milyen ital volt korábban. Tehát nem a hordó ízesít, hanem épp az, hogy korábban mondjuk aszút, cabernet franc-t, sherry-t vagy whisky-t tároltak benne.
A Horizont, vagy a Mad Scientist elég szép sorozatokat hozott már ki ezekből, és a First Craft Beer is az élen jár itthon a műfajban. Tőlük gyűjtöttünk be egyet-egyet a Black Barrel Projekt tételekből, hogy egy kiadós kóstolón, alaposan körbejárhassuk a témát.
10 százaléknál magasabb alkoholtartalmú, igen komplex tételekről lévén szó, egészen sok időt szántunk erre a programra, és a Murok Café galériáját befoglalva, egy előre felállított sorrendben – a karcsúbbtól a testesebb tételek felé haladva – órákig kóstolgattuk a söröket, figyelve a hőmérsékletváltozás és a levegőzés okozta változásokra is. Ha teheted, próbálj hasonló kóstolókat összehozni, nem csak jó muri, hanem tanulságos is!
Wangshu
Egy 10,3 százalékos, vagy ennél eredetileg valószínűleg valamivel erősebb balti porter került olyan hordókba, amelyekben azelőtt calvadost érleltek. A címke szőlős karaktereket ígért, de mi persze a calvados fás, almás jegyeit vártuk minden pillanatban ettől a sörtől. (A calvados Normandiában készül, almabort párolnak le, és tölgyfahordóban érlelik, minimum 2 évig. Erőteljes aromájú, gyönyörű színű, nagyszerű ital.)
A balti porter pörkölt malátás jegyei és a hordó karakterei ígéretesek, de csak a háttérben jelennek meg a sör főképp mazsolás, sherrys-szamorodnis aromaprofilja mögött. Érdekes, hogy szobahőmérsékleten sem különösebben intenzív illatú, a levegő hatására jönnek elő belőle egyre inkább a boros jegyek. Közben az asztalon hagyott reszelt alma nyilvánvaló illata mellé mentateára és kakaós selyemcukorra emlékeztető aromák jelennek meg.
Phobetor
A sor egyik legérdekesebb tétele, ugyanakkor ez tetszett a legkevésbé a stábnak. Érdekes, mert nem egy sötét sör került hordós érlelésre, ugyanakkor az alkoholtartalom bőven megvolt ahhoz, hogy jól összeálljon a tétel. A Phobetor alapja egy száraz imperial saison, szederrel, ribizlivel és meggyel. Egy évig érlelték vörösboros hordóban.
Nyilván itt egy átmenetet kell keresni a bor és a sör között és ez nem is nehéz feladat, hiszen a két ital metszete nyilvánvaló, szóval ezt a részt szépen sikerült teljesíteni. A kérdés az, hogy mi lett közben az ízekkel és illatokkal. Oxidált és savanyú a sör – ami nem meglepő, az viszont már igen, hogy a sav, amit az illata ígér, csak nagyon picit jön a korty végén. Lomha, alkoholos a befejezés.
Horizont Night Shift – Belgian Dark Strong Ale – Bock Barrels
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A napokban mutatja be a Horizont Brewing az új, de kizárólag külföldi piacra készült, a Bock pincészet vörösboros hordóiban érlelt Night Shift Belgian Strong Ale-t. A tételből épp a kóstoló szervezésekor kaptunk mintát, így kézenfekvő volt, hogy betesszük a sorba, és milyen jól jártunk vele!
A sör 2 hónapig pihent tartályban, mielőtt 8 hónapot hordóban, majd még kettőt palackban. Csillagánizs és koriander is van benne, és a belga ale tuttifruttis, traminis, gyümölcsös, karamellás zamatát szuperül egészíti ki a hordó. Utóbbi az ízekben mintha jobban lenne jelen, nagyon komplex, csokis kesernyével, alkoholédességgel a végén. Bugyilehúzós, meg randidrog – és ezt a lányok mondták, rá, nem én. 🙂
Viriato
Hasonlóan nagyszerű tétel a First Viriatoja is, amelyben a testes, málnás, kakaóbabos, 11 százalékos imperial porter találkozott a brandys hordóval. Kapásból telitalálat a stout és a fanyar, piros gyümölcsök kombinálása, a hordó pedig kiválóan működik együtt az itallal. Még akkor is nagy az összhang, ha a brandys jellegek nem igazán jönnek, de erre nincs is szükség, hiszen a Viriato így is csodálatos desszertsör: sűrű, intenzív, és voltaképpen nem kell mellé desszert sem.
Dagon
Arról még nem beszéltünk, hogy a First barrel projekt tételeinek nyaka helyes kis viaszborítást is kap a palackozáskor. Ettől még exkluzívabb a megjelenésük, de ez nem mindig könnyíti meg a kinyitásukat. A Dagon viasza ráadásul keményebb, mint a többié, így nehezebb feltörni, mint egy külügyminisztériumi szervert, pedig a 4 hónapos tartályos érlelést követő 11 hónapos rumos hordóban történt iskolázás eredményére nagyon kíváncsiak voltunk!
Pláne, hogy ez a csokis, malátás imperial stout még 2020 végén lett letöltve, szóval jócskán volt ideje a palackban is érlelődni. Talán ennek számlájára írható, hogy a címke által ígért harsány, rumos jegyekről lemaradtunk, de a szikár, enyhén fás illat egészen száraz, izgalmas sört ígért. Az íze kellemes, csonthéjasokra jellemző meglepetéseket sorakoztatott fel, főképp gesztenye és dióízeket. A lecsengéskor megjelenő kávé/csokilikőr, medvecukor és juharszirup pedig tovább növelte az összetett élményt. Érdemes volt küzdeni a viasszal!
Finlay
Ugyancsak 11 százalék alkoholtartalmú sör a Finlay, amelyet ír whiskey hordóban érleltek 11 hónapig, miután 4 hónapot töltött a főzde tartályaiban. Ennek megfelelően fás, vaníliás zamatokat vártunk tőle, és – ami a desszert jelleget illeti – nem is kellett csalódnunk.
Testes, kávés-csokis ízvilágú sör, amelynek illatát leginkább a Párizsi Kockáéval és a Sport Szeletével lehet körülírni. Az embernek az az érzése, hogy a sör édességéért nem (csak) az alkohol felelős, hanem a jókora malátás test. A sör lecsengésébe pedig egyszer csak beköszön a whiskey hordó fás, fűszeres aromája.
Dimidium
Nos, ezt az imperial stoutot kettő, érlelt tételből házasították. Az egyik, a 200 literes „darab” brandy-s hordóban, a másik, 300 literes, pedig olyanban időzött, amiben azelőtt konyakot érleltek. Mazsolás, szőlős, fügés illatú sör, amiben még egy kis dohány is érződik.
Kibontás után elsőre kissé fülledt illata szépen nyílik és szelídül. Hamar kiderül, hogy az egyik legintenzívebb illatú ital a sorban, amiben szinte elsőre érezni a hordók aromáit. Toastos, aszalt gyümölcsös jegyeit nagyon hosszan lehet élvezni.
Yvaga
A kóstolósor végére a Yvaga maradt, ez a 13 százalékos, brutális barley wine, amelyet ugyancsak két félből házasítottak: egyik része Laphroaig scotch, másik pedig Maker’s Mark bourbon hordókban pihent.
Nos, a scotch hordó miatt számítottunk némi tőzegfüstös jellegre, de ennyire egyértelmű füstösségre nem. Még az is felmerült, hogy füstölt maláta is került az alap barley wine-ba, de erre utaló jelet nem találtunk sehol. Szép, borostyán színű sör, sós, érett cheddaros jelleggel és sok füsttel, ami így együtt az édes barley wine-nal kezdetben nehezen áll össze. De kitartóan kóstolgatva kiderül, nagyon lekerekedett, harmonikus tétel, méltó lezárása egy nem mindennapi a sornak!
Köszönjük a helyszínt a mindig remek Murok Cafénak!