Elvesztél az IPA-dzsungelben? Itt a nagy stílushatározó!

Írta: BeerPorn.hu

2020-12-28 | 06:35 Magazin

A legnépszerűbb kraft sörtípus – azzal, hogy a nagyüzemek is készíteni kezdték –, az utóbbi években azok számára is a mindennapok része lett, akik korábban soha nem találkoztak vele. A „sima IPA” sörökön túl azonban még nagyon messzire vezet a stílus. Lássuk a legfontosabb IPA típusokat!

Az IPA rajongói tudják, hogy ez a sörtípus talán az egyik leginkább szerteágazó kategória. Egyébként sem volt egyszerű számon tartani, melyik IPA fajta honnan származik, illetve hol, milyen stílusban készítik ezt a sört, a craft forradalom pedig tovább bonyolította a helyzetet.

Az IPA történetéről – ha mást nem is – annyit szinte mindenki tud, hogy ezt a sört az angolok anno erősebbre főzték, mint a többit, és több komlót adtak hozzá, azért hogy kibírja a tengeri szállítást a gyarmati Indiába. Nos, ez a mítosz már megdőlt, de ez nem változtat azon, hogy alapvetően leginkább olyan sörről beszélünk, amely a komlóról szól. De a helyzet korántsem ilyen egyszerű.

Angol IPA

A klasszikus, angol India Pale Ale jellemző összetevője a pale ale maláta, illetve nyilván angol komlókkal szerelték ezeket annakidején (leginkább Fugglessel és Goldingszal), és az élesztő is brit volt. Az angol IPA aranyszínű, földes, herbális karakterű, száraz ízérzetű és 6-7 százalék alkoholtartalmú.

Amerikai IPA

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Ez inkább gyűjtőnév, hiszen azokra az IPA-kra szokás így hivatkozni, amelyek amerikában születtek, a történelmi angol típus újra-értelmezésével, amerikai hozzávalókból. Szóval ez az alapja egy csomó modern változatnak, az erősebbektől a gyümölcsösekig. A BJCP szerint az első modern amerikai IPA egyébként az Anchro Liberty Ale volt 1975-ben, amelyhez friss Cascade komlót használtak.

West Coast IPA

A helyszín Kalifornia, ahol egyszerre kezdtek el többen is olyan, brit IPA-kon alapuló söröket főzni, amelyekben az amerikai komlók kerültek a főszerepbe – főképp a Cascade, a Citra és a Chinook. Citrusok, fenyős aromák, általában kevésbé száraz érzetű sörök, komoly keserűséggel (elmehet simán 80 IBU-ig).

East Coast IPA/New England IPA

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Ez sem valami régi dolog. A nyugati parton – szemben a másik oldallal – nem a neutrális élesztők lettek a trendiek, hanem előkaptak mindenféle brit törzset. A Brew Works szerint 2003 körül, Vermontban egy Alchemist nevű minifőzde kezdett el először ilyesmi sört készíteni, azt úgy hívták, hogy Heady Topper. Az általuk használt élesztőtörzs kegyetlenül gyümölcsös ízprofilt biztosított, a szűréssel pedig nem vacakoltak. Az újdonság csakhamar arra inspirálta a környékbeli főzdéket, hogy ők is ilyesmi söröket próbáljanak készíteni. A Colorado Boulder Brewer’s Association hivatalosan 2017-ben vette fel ezt az új stílust. A lényeg pedig a „hazység”, az alacsony keserűség, cserébe a komlókból eredő brutális gyümölcsösség, és általában az alacsonyabb szén-dioxid tartalom. Szóval úgy néz ki, mint a narancslé, és illatos, mint az őszibarack.

Dupla IPA/imperial IPA

Ahogy mindenki szépen lassan ráállt a keserűbb sörökre, hamar lettek olyanok, akiknek ez már nem volt elég. A megoldás természetesen a több komló lett. A több komlóhoz pedig kellett a hardware, vagyis az erősebb alkohol, és a malátás édesség. Egy jó imperial IPA tehát egyensúlyoz a komlókeserűség és a malátaédesség között, mellette pedig alkoholosabb, mint egy sima.

Tripla IPA

Nem nehéz kiatlálni… Ahogy az imperial, vagy a dupla jelző mindegyik stílusnál az erőre utal (ld. még mondjuk imperial stout), a triple egy lépéssel még tovább megy. Simán elmehet 12 vagy 13 százlékig az alkoholtartalma, és ennek megfelelően a komlóhasználat is csak vagonszámban mérhető.

Session IPA

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Ez pedig a másik véglet. Egyszerűen azért, mert az emberek szeretnek sört inni, de három dupla IPA után megváltozik minden kocsmai beszélgetés minősége – és nem feltétlenül a jó irányba. Ennek elkerülése érdekében született a session IPA. Gyengébb, kevésbé testes sör (maximum 5 százalék alkohollal), viszont erőteljes komlóaromákkal rendelkezik. Száraz, kissé kekszes, a jelszó pedig a hidegkomlózás.

White IPA

A fehér IPA búzasör, komoly komlóaromákkal. Tulajdonképpen két sörtípus összeboronálásából született, még 2010-ben, amikor Larry Sidor, az oregoni Deschutes Sörfőzdétől és a belga Steven Pauwels, a Boulevard Brewing sörmestere összefogtak. Előbbi az erősen komlózott sörökről, utóbbi a szuper witbieréről volt ismert. Ha így nézzük, nincsen semmi meglepő abban, milyen lett végül az altaluk készített white IPA. Azóta számos főzde csinálja, sokszor nem csak komlóval, hanem egyéb fűszerekkel turbózva. A BJCP-be egyébként 2015-ben került bele.

Black IPA

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Az egyik legvagányabb IPA, annak ellenére, hogy nem is az. Másik neve a Cascadian Dark Ale, ami sokkal közelebb van az igazsághoz – mivel a sör eredetére utal. De van, ahol amerikai India Black Alenek is nevezik. A lényege, hogy vakon kóstolva illata egyértelműen az IPA-é, de a pörkölt maláta miatt tök fekete színű. Citrusos, fenyős, gyantás, miközben a test kissé malátás, és az ízek szuper egyensúlyban vannak.

Belga IPA

A belga szó is olyan, amit mindenféle sörtípusra ráaggatnak. Általában azt jelenti, hogy belga stílusú élesztőt használtak a sör készítésekor. Ezek az élesztők fűszeres, csonthéjas jegyeket adnak a sörhöz. Szuperek ezek az IPA-k is, itt írtunk róluk többet!

Milkshake IPA

Azért milkshake, mert laktózzal készül. A laktóz, vagy tejcukor némi édességet csempész a sörbe, a szénsavtartlom pedig alacsony. Ezekbe szokás még tolni gyümölcsös, vagy akár vaníliát is, fokozva a „milkshake” hangulatot.

Gyümölcsös IPA

A gyümölccsel készülő IPA-k meghatározó részében a sörfőzők a komló gyümölcsízeit egészítik ki az igazi gyümölcs használatával. Legtöbbször persze sűrítményről beszélünk, de a minőségi sörfőzésben ezek kizárólag gyümölcsből készülő koncentrátumok lehetnek. Szóval ha mindenféle aromákkal van telipakolva, akkor nem beszélhetünk magas minőségű sörről.

Ezek pedig olyan kifejezésel, amelyek ott lehetnek minden címkén:

Dry hopped

Vagyis hidegkomlózott. A komlót ebben az esetben nem a forraláskor teszik a sörléhez, hanem – általában több lépcsőben – a technikailag már kész sört komlóágyúzzák. A cél, és az eredmény brutális, gyümölcsös komlóaroma, nagyon intenzív illatok, komlókeserűség nélkül.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Double Dry hopped

Logikus, hogy mit jelent, de valójában nincsen pontos definíciója annak, hogyan lesz egy sör duplán hidegkomlózott. A jelző utalhat a komló mennyiségére, és a többlépcsős komlózásra is. A lényeg az intenzív aroma.

Single hopped

A többszáz féle komlófajtából a sörfőzők rendszerint kiválasztanak néhányat, és azok kombinációjával alkotnak recepteket. Így az egyes komlók szépen ki tudják egészíteni egymást. A single hopped IPA esetében azonban csak egyfajta komlóról szól a sör.

Fresh hopped/Wet hopped

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Ez pedig a szüreti sör, ami friss komlóval készült, azaz nem szárítottal, vagy komlópellettel. Fontos, hogy a komlószüret után a lehető leghamarabb feldolgozásra kerüljön – ebben az esetben a sörhöz adják – a komlót, annak érdekében, hogy az a lehető legkevesebbet veszítse el élénk aromáiból.