Cikk megosztása
A különböző rendbéli szerzetesek voltak azok, akik nem csak főzték a söröket, hanem rendszeresen dokumentálták is a folyamatot, ezért ők jöttek rá számos, a sörkészítés folyamatát meghatározó összefüggésre. A VI. századból származik Szent Benedek regulája, amely kimondja, hogy a Bencés monostorok tagjainak maguknak kell előllítaniuk a mindennapokhoz szükséges élelmiszereket, a felesleget pedig el kell adniuk, illetve a rászorulókat kell belőle támogatniuk. Később ez a regula elterjedt az összes kolostorban. Többek között ez volt az oka annak, hogy az apátságok gazdálkodni kezdtek, sajtot, mézet és sört készítettek.
Belgium és Hollandia területén nem volt szőlőtermesztés, így az ott működő Trappista szerzetesrend az évszázadok alatt kiváló minőségű söröket kísérletezett ki. Nem véletlen, hogy az apátsági sörök között a legismertebbek a Trappista sörfőzdék. Összesen csupán húsz darab van belőlük, a legújabb tag 2018-ban kapta meg a Trappista okmányokat, ráadásul a húszból mindössze 14 főzde aktív.
A Trappista az egyik legszigorúbban felügyelt sörszövetség, szabályai a következők:
- A sört egy Trappista kolostorban (közvetlen közelében) kell főzni, és legalább egy szerzetesnek részt kell vennie a munkában.
- Nem lehet elsődleges a főzde a monostor élete szempontjából.
- Nem használható profitszerzésre: a sörökből befolyt pénzt a közösségre kell fordítani, a fennmaradót jótékony célra ajánlani.
- A sörök magas minőségét mindig ellenőrizni kell.