A különböző gyógynövényekkel készített sörök a középkorban egészen megszokott termékei voltak a piacoknak és kocsmáknak. Szinte minden régiónak megvannak a maga tradicionális, csodafüvekkel főzött sörei, és nem csak Európában.

A húsban gazdag étrend miatt fájhatott a 14. századi szerzetesek hasa – derítette ki egy új kutatás, amelyet a The Guardian online kiadása ismertetett.

Egy időgéppel utazgatva az ipari forradalom előtt hiába keresnénk a ma megszokott kellemes, friss ízű, és mindenek előtt ilyen szépen szűrt söröket, sőt, sokáig minden sör füstölt volt.

A középkori kolostorokban élő szerzetesek szigorú napi és naptári rutin szerint éltek. Jelmondatuk az „Imádkozz és dolgozz” volt, és gyakran böjtöltek. Az előírások szerint azonban „a folyadék fogyasztása nem töri meg a böjtöt”. A kolostorok nagy részében épp ezért főztek sört, és épp ezért lett a sör a „folyékony kenyér”.

Savanyú sör, amelyet a középkorban főztek, búzából, árpából, esetleg kölessel. A sörhöz készítéskor mézet, kancatejet vagy tejsavat adtak.

Németország területén a középkorban főzött könnyű, alacsony alkoholtartalmú sör, amelyet a megzőgazdaságban dolgozó munkások fogyasztottak.