Négy Pilsner a világ körül

Írta: Szente László

2018-04-03 | 07:57 Magazin

Fotó: Pxhere.com

Egy sörtípus, amelyet a legtöbben ismernek a világon. Sőt, a világ legnagyobb részén ennek adják valamelyik változatát, ha csak besátálsz egy kocsmába, és kérsz egy sört. A Pilsnerekkel foglalkozó sorozatunk befejező részében megnézzük, milyen változatai alakukltak ki ennek a sörtípusnak.

A Pilsnerekkel foglalkozó sorozatunk első részében szó volt a Pilsnerek múltjáról, a másodikban részleteztük az alapanyagok szerepét, végezetül pedig következzenek a Pilsner különböző változatai!

A megfelelően kialakított Pilsner receptekben zamatos, enyhén aszalt malátát használnak és olyan komlókat melyek aromái egy nyári kertre emlékeztetnek. Emellett szükség van olyan vízre és élesztőre is, amik elősegítik a sör egyszerűségét és tisztaságát. Mikor a Pilsner először színre lépett, egy olyan sör volt, amit bárki megszerethet. Így is lett, hiszen valamilyen formában az egész világon lemásolták. A különböző regionális változatok pedig csakhamar általánosan elfogadottá váltak.

Legalább 3 (esetleg 4) ilyen általánosan elfogadott Pilsner típus különíthető el: a cseh, a német és amerikai, valamint egy lehetséges variációként a nemzetközi Pilsner, bár ennek meghatározása eléggé ködös. Minden variáció sajátos jellegeket mutat és jellemző ízeket hoz előtérbe, mely a többiektől megkülönbözteti. Viszont vannak határozott hasonlóságok a típusok között. Először is ez mindenekelőtt egy láger. Továbbá egyiküknél sem jellemzők az élesztő eredetű gyümölcsös észterek vagy fenolok. Mindegyikük kifejezett kesernyés jelleget hordoz némi komlóízzel, és habár van egy olyan maláta, ami a Pilsner nevet hordozza, ezeknél a söröknél elsődlegesen a komló hangsúlyos. A Pilsnerek továbbá nagyobb keserűségük és a viszonylag erőteljes ízeik miatt elkülöníthetők más világos lágerektől. Valamint mindegyik bizonyos mértékű malátakomplexitást mutat, annak ellenére, hogy a típus képviselői világos malátákra támaszkodnak. És innentől kezdve jöhetnek a különbségek.

Cseh Pilsner

#svijany #fanda #félbarna #pivniopice #brno #czechbeer #czechbeertour🍻 #beerpornmagazin

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

A klasszikus cseh Pilsnert leginkább a cseh Saaz vagy žateci komló melletti elköteleződése emeli ki a tömegből, melynek szerepe van az aroma és íz kialakításában. Kerek és feltűnően malátás karaktere van, habár ahogy minden Pilsner, emellett szépen megtartja komlós ízporfilját. A cseh Pilsnerben továbbá kis mennyiségben előfordulhat diacetil, mely vajas ízt kölcsönöz a sörnek. A jelenléte vitatható hogy mennyire kívánatos, de az szinte biztos hogy nem egy olyan összetevő amit szándékosan tartalmaz.

Német Pilsner

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Csehországból átutazva Németországba egy teljesen eltérő interpretációját találjuk ennek a sörtípusnak. Míg a cseh Pilsnerek inkább egy kiegyensúlyozott vonalat képviselnek, a német Pilsnerek sokkal spártaibbak és csupaszabbak. Világos, száraz, gabonás sörök, melyek sokkal keserűbbek cseh rokonuknál. Továbbá kis mértékű kén is maradhat bennük az erjedés után, mely a sör aromájában is leteszi a kézjegyét. Amiben a cseh Pilsner inkább lágy, abban a német Pilsner inkább tompa.

Amerikai Pilsner

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Körülbelül akkor amikor a Pilsner kezdett elterjedni Európában, útra kelt az Atlanti-óceánon át Amerikába is. 1840-es évek elején John Wagner, egy bajor bevándorló, láger élesztőt vitt magával az Újvilágba, majd az 1850-es évek végén a Pilsner amerikai verziója is általánosan elérhető lett. Ez a „klasszikus amerikai Pilsner” a cseh és a német változatokból is merített elemeket, ami a kerek malátás és az intenzívebb keserű jegyekben mutatkozott meg. A főzethez helyi alapanyagokat is alkalmaztak (leginkább komlókat) melyek elkülöníthető „amerikai” ízt adtak a sörnek.

Meg kell jegyezni, hogy a modern amerikai Pilsnert nem citrusos amerikai komlókkal főzik, hanem inkább helyben termesztett európai nemeskomló-variációkat használnak. A kismértékű dimetil-szulfid tartalom elfogadható, mely főttkukoricára emlékeztető ízt ad, de a diacetil megjelenése, mint a cseh Pilsnerben lehetséges, de inkább kerülendő. Akár az európai rokonai, az amerikai Pilsnereket is alacsony hőmérsékleten erjesztik, és letisztultságuk, valamint könnyű ihatóságuk miatt közkedvelt lett a helyiek között.

Nemzetközi Pilsner

Ha előrepörgetjük az időt a modern időkbe, láthatjuk a nemzetközi Pilsner típus felemelkedését is. Az nem teljesen tiszta, hogy ezek Pilsnerek-e a klasszikus értelmezésben (gyakran korlátozott komló karaktert és nagyon visszafogott malátakomplexitást mutatnak), de az biztos, hogy világos lágerek, melyek legalábbis utánozzák a tradicionális plzeň-i vagy német Pilsnereket. Eltérőek, habár a könnyűségük fokozásához általánosan használnak segédanyagokat például a rizst vagy a kukoricát.

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Összességében a Pilsnerek szó szerint és képletesen is hosszú utat jártak be. A Cseh Királyságban lévő Radbuza folyó partjától jött a világ legnépszerűbb sörtípusa, és nem túlzás azt állítani, hogy a sör hírnevét a világon nagyban fokozta a Pilsnerek létrejötte. Továbbá, hogy hozzáférhető és élvezhető legyen azok számára is akik esetleg ódzkodtak a Stoutok és Porterek erősebb ízvilágától ebben az időben, a Pilsner megmutatta a komlók ízpotenciálját sokkal azelőtt, hogy az első IPÁ-k színre kerültek volna. Emellett a sörfőzőknek sem ad lehetőséget arra, hogy az ízhibákat elrejtsék, így jutalmazva azon főzőket, akik demonstrálják jó képességeiket a főzés folyamatában. Szóval nagy köszönet jár annak a néhány csatornába öntött hordó rossz alenek…