Milyen sört iszunk majd 2026-ban?

Írta: Knap Gábor

2021-10-01 | 06:12 Magazin

A Central European Brewers Conference nyitóelőadásán, a Nagy-Britanniában élő sörszakíró, a Good Beer Guide szerkesztője és a World Atlas of Beer szerzője elmondta, szerinte milyen söröket iszunk majd 5 év múlva. Volt pár meglepő kijelentése.

A szakíró végigvette a sör történetét egészen onnan, hogy kb. 9 ezer évvel ezelőtt rájöttek, a gabona fermentálódik, aztán nagyjából 3 ezer éve jött a maláta, Kr.u. 1000 körül a komló, aztán a fejlődés folyamata egyre gyorsabbá vált. Megjelentek a hordók, a 19. században Bécsben, Münchenben és Pilzenben a pincében ászkolás, és a csakhamar eluralkodó láger sör. Az 1860-as évektől a sörfőzők elkezdték megérteni az élesztő működését, majd jött a 20. század, ami mindent felforgatott.

A háborúk miatt Európában a söripar (is) kiesett a ritmusból, máshol alkoholmentes mozgalmak fékezték a sörpiacot, majd megjelentek a hosszú ellátási láncok, és a világon mindenhol eljött az olcsó, hatalmas cégek által gyártott, egységesített sörök korszaka.

Aztán a craft beer forradalom néhány évtized alatt megdöbbentő változásokat hozott. A felfutó trendek okozta mámorban jutottunk el a globális járványhelyzetig, amely újból a feje tetejére állított mindent. Pedig 2019-ben világszerte emelkedést mutatott minden statisztika, 3 ezerről 30 ezerre nőtt a craft főzdék száma néhány év alatt, habár nagyjából minden ötödik eladott sört a világon, a legnagyobb 20 söripari vállalat készítette.

Ha nem ismernénk az elmúlt időszak történéseit, azt mondhatnánk, a kisüzemek még a nagyoknál is jobban függnek a vendéglátástól, így nagy részük simán beleállt a földbe a lezárások miatt.

A valóság ezzel szemben az, hogy több kis főzde működik most Európában, mint a járvány előtt.

A látszólagos ellentmondás egyik oka, hogy egyre kevésbé üres lózung az ellátási láncok rövidítésére való törekvés és a lokális értékesítés felértékelődése – ebbe az irányba nem csak a járvány, hanem a klímaváltozás is terelgeti az élelemiszeripart.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés

Webb szerint persze továbbra is számtalan tényező nehezíti a sörvilág organikus fejlődését. Még mindig itt a nagyon erős alkoholellenes lobbi, pedig – mint elmondta –, a szociális alkoholfogyasztás (nyilván kulturált keretek között – a Szerk.) segít a mentális egészség megőrzésében. Illetve nagyon haragszik az RTD (Ready To Drink – szerinte: Really Terrible Drinks) kategóriára.

Lényeg, ami lényeg, szerinte a fentiekből kiolvasható néhány fontos trend

Például, hogy a „jó sör” lesz a keresett, vagyis a kicsapongások után az ismert ízekhez való visszatérés lehet a következő lépés. Tim Webb szerint megvoltak a savanyú és a keserű típusok esetében is a túlzások, és továbbra is észnélküli iramban jönnek az új sörök és új típusok, amelyek azonban még mindig sok esetben csak a l’art pour l’art extremitás hajszolásról szólnak.

Az újdonság önmagában nem mindig képvisel értéket – mondta, illetve a karácsonykor számtalan édességet megkajáló gyerekekkel példálózott, akik bizony rosszul lesznek egy idő után. Ettől félti ő is a polgárpukkasztó sörstílusok hajszolóit.

Azzal, hogy a helyi termékek népszerűbbek lesznek, eltűnnek majd a hülye sörnevek is – véli Webb, aki azokra legalább annyira háklis, mint mondjuk a hard seltzerre (lásd: Really Terrible Drinks). Szerinte a fogyasztó a jövőben legtöbbször a már ismert főzde, meghatározott sörtípusát keresi majd, és azt a Sörfőzde Neve + Sörtípus címkefeliratban találja majd meg a legkönnyebben.

Tim Webb Budapesten, 2019-ben

Szóval azt mondja, a fókusz inkább az old school sörtípusokon lesz és kevesebb savanyút, meg hazyt iszunk majd, amiben persze az is benne van, hogy a széles fogyasztói réteget nagyon nehéz lenne az utóbbiakkal bevonzani.

Webb elmondta, az újdonságok hajszolása, az új alapanyagok után való állandó kutatás, a blikkfangos csomagolási megoldások egyszerűen fenntarthatatlanok hosszú távon, és ezekre reagál majd a piac a közeljövőben. Aztán 5 év múlva majd jól elővesszük mindezt, és szembesítjük vele az angol szakírót, oké? :)