Cikk megosztása
A sörforradalom legsikeresebb sörtípusának hollywoodi filmbe illő történetét sokan ismerik, de azt kevesen tudják, hogy hol nevezték először így ezt a különös sörtípust, illetve, hogy miről szól egy jó IPA.
A közelmúltban megjelent Borsodi IPA viszont remek alkalom arra, hogy végig vegyük ennek a kellemesen kesernyés, vagány, citrusos karakterű sörfajtának az öt legjobban őrzött titkát!
1. Teljesen eltűnt a múlt század közepén
Nos, a történészek véleménye nem feltétlenül egyezik abban, hogy pontosan honnan is ered az India Pale Ale sörtípus. Az biztosnak tűnik, hogy a 18.-19. század fordulóján kell keresgélni, mégpedig az angol pale ale sörök háza táján, hiszen ezek voltak azok, amelyeket az indiai gyarmatokra szerettek volna szállítani. A történetet ma már mindenki ismeri: a sör megromlott a hosszú, tengeri úton, erre valaki kitalálta, hogy erősebbre főzi, és több komlót használ hozzá. Az így megalkotott, jobban szállítható „sörszörpöt” pedig majd jól visszahigítják a gyarmatokon. De nem ez történt, hiszen a gyarmatokon szolgálatot teljesítő katonáknak sokkal jobban ízlett az erős, komlós sör, szóval a higításra már nem került sor.
Az is tudvalevő, hogy egy bizonyos George Hodgson, és az általa vezetett Bow Brewery már az 1800-as évek elején arról volt híres, hogy erős pale aleket exportál a gyarmatokra. A közép-angliai Burton környékén pedig – a helyi víz összetételének köszönhetően –, annyira jól ment ezeknek a söröknek a készítése, hogy
a harmincas évekre az a vidék lett az IPA-központ.
Aztán, amikor már nem volt arra szükség, hogy hosszú utat bírjanak ki a tengeren, illetve fejlődött a higiénia is, az IPA-k egyre alacsonyabb alkoholtartalommal készültek, és lassacskán feledésbe merültek. Könnyen lehet, hogy nem is hallottunk volna róluk, ha az amerikai sörforradalom elején nem találnak rá, és nem kezdik el újból készíteni ezt a típust, immár egészen más szempontok szerint.
2. Minden mai IPA őse már több mint 200 évvel ezelőtt született
Az 1800-as évekbeli IPA-k stílusjegyeinek nyomára ma már csak néhány igazán klasszikus brit aleben bukkanhatunk, hiszen az új IPA korántsem a keserűségről és az alkoholról szól. És milyen jól van ez így! Annyira nem egyébként, hogy
az újhullámos IPA-kat nem is szokás India Pale Ale-nek hívni, hanem csak úgy, IPA-nak.
Tény azonban, hogy az újabb verziókat a klasszikusok inspirálták, noha nem lehet a családfát egyenesen visszavezetni „az ős ale-re”, de ha nagyon keresgélünk, találunk olyan, jelenleg is kapható angol IPA-t, amelynek az őse Burtonból származik, a 19. századból.
Szóval az új IPA már nem az alkoholról és a keserűről, sokkal inkább a rafinált gyümölcsös ízekről, az amerikai, ausztrál, vagy épp új-zélandi komlócsodák aromáiról, no meg arról is szól, hogy a megszokottól eltérő jegyekkel rendelkező sörfajtát válasszunk.
3. Honnan is származik az India Pale Ale elnevezés?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Teljesen logikus lenne, hogy valamely angol sörgyártó, vagy kereskedő adta a remekül csengő, a misztikus gyarmatra utaló India Pale Ale nevet az első India Pale Alenek, ám ez nem így történt. Hiába angol sörtípusként tartjuk nyilván az eredeti IPA-t, a neve Ausztráliából származik.
East India Pale Ale-nek nevezte ugyanis a sörét egy kereskedő 1829-ben egy, azaz kettő újsághirdetésben, amelyek a Sydney Gazette-ben és a New South Wales Advertiser-ben jelentek meg. Sajnos a hirdetésben nem szerepel, hogy ki gyártotta a sört, de az biztos, hogy ezen a néven hivatkoztak rá, mai tudásunk szerint, nyomtatásban legalábbis először.
4. Sehol nem lenne a sörforradalom nélküle
Amikor a hetvenes-nyolcvanas években az amerikai házi sörfőzők olyan recepteket és sörtípusokat kerestek, amelyekkel új ízeket ismerhetnek meg, és ráakadtak a régi angol IPA-ra, még nem sejtették, milyen globális, söripari változásoknak tették meg az alapjait. Az IPA a sörforradalom messze legsikeresebb típusa lett, amely számos újabb stílusra bomlott az évek alatt.
Kis túlzással lehetetlen lenne felsorolni, milyen IPA sörfajták láttak napvilágot az elmúlt évtizedekben. Ott van mondjuk a west coast IPA, amely a komlóknak köszönhetően a végletekig citrusos és fenyős illatú, nem túl száraz, de keserű. Az east coast IPA viszont tök más élesztőkkel készül, mint a nyugati parti, ezért leginkább a trópusi gyümölcsökre emlékeztet, persze kiegészülve a jellegzetes komlóaromákkal, a legfontosabb pedig, hogy szűretlen, zavaros, azaz „hazy”. Vagy ott van a dupla, azaz imperial IPA, kétszer annyi malátából készítve, sok komlóval és alkohollal, ezek után pedig nem nehéz rájönni, mi lehet a tripla IPA lényege.
De van gyengébb változat is, az a session IPA, nagyon menő a fekete IPA is, aminek már a neve is önellentmondás (vö. pale ale = világos ale – akkor az hogyan is lehet fekete?), készül belga IPA, savanyú IPA és egy rakás gyümölcsös IPA is. És akkor még nem szóltunk ezek változatos kombinációiról…
5. Összességében az egyensúlyról szól az egész
Hogyha a nagyon extrém példákat nem számítjuk, és azokra az IPA sörökre koncentrálunk, amelyekből az első után nyugodtan kikérnénk még egyet, akkor elmondhatjuk, hogy ezek a sörök lényegében a gyümölcsösség, a komlós ízek, a szárazság és az édesség harmóniájáról szólnak.
Lássuk csak a fent említett fajtákat a nagy IPA aromatérképen!
(x)