Cikk megosztása
Ahogy fogynak az alkalmak, egyre nő a tét: egyik legizgalmasabb előadásához érkezett november legvégén a Fehér Nyúl Brewery és az Édes Érzés közös sörszeminárium sorozata, amely ezúttal a stoutokról szólt.
Az előadássorozat az APA, az IPA és a savanyú sörök után vette célba a mérhetetlenül kávés, malátás, enyhén csokis ízvilágú stoutokat, és László Gergely jóvoltából végre a porter és a stout közötti különbségekről is sok szó esett.
A menet – ahogy az lenni szokott – a sörtípus meghatározásával kezdődött: a már fent említett kávés jegyek mellé maximum közepesen alacsony észteresség jöhet, és a komlóaroma is igen visszafogott ezekben az italokban. Ellenben a színük egészen a koromfeketétől a mélybarnáig terjedhet, a habjuk is jó esetben sokáig tart, jellemzően barnás az is.
Egy jó stout simán lehet kissé savanyú, ugyanis az enyhétől mérsékeltig terjedő ecetes savanyúság egyik stílusjegye a sörnek. Ehhez jön a kávés, vagy a keserű csokis befejezés, a közepesen alacsony gyümölcsösség a krémes karakter és a mérsékelt szénsav.
A stout és a porter közötti különbségek korántsem egyértelműek az esetek jó részében. Leggyakrabban a stoutok erősebb kávés karakterrel rendelkeznek, a porterek viszont inkább a csokis vonalat képviselik.
A stoutok a legtöbb esetben pale ale malátával, malátázatlan, pörkölt árpa és malátázatlan árpapehely hozzáadásával, tradicionálisan angol komlókkal készülnek (általában ezek csak a keserűség kialakítására szolgálnak). Előfordul, hogy egy kevés savanyú sört adnak a stoutokhoz, amellyel az ital komplexitása növelhető – így készül a Guinness is.
És ha már a Guinnessről esett szó, azt kóstolta először a hallgatóság. Selymes kortyérzet, picit brettes, és bizony tényleg van egy savanyú feelingje. De legfőképp igen vékonynak bizonyult.
Másodszorra a Fehér Nyúl Stoutja következett, amely egy már jóval testesebb és szénsavasabb stout – ám a stílushoz illően ezt sem lepik azért el a buborékok. Közepesen krémes, finoman kávés, enyhe földes jegyekkel.
Ezek után a Synthesis One Night Seduction nevű imperial stoutja került a poharakba, amely a klasszikusoktól eltérően épphogy kevéssé kávés, inkább süteményes, csokis vonulatot villantott, miközben a végén jól érezhető a derekas komlózás.
Utolsó előtti sörként a Hopfanatic Insomnia coffee milk stout következett, ám ez sajnos nem volt ereje teljében, ám így is érezhető volt az, amiért sokan szeretik, a könnyed, pörkölt kávés, krémes illat, és ízvilág.
Végül Gergely csokis/borókás söre következett, amelybe 50%-os táblás étcsokit és borókabogyót tett. Az utolsó palackok fogytak el a kóstolón, és a sör – annak ellenére, hogy a hallgatóság nagyjából egyetértett abban, hogy nem is sör – egyszerűen pazar volt. Sűrű, krémes, kókusz/csoki/melasz ízprofilú ital volt, semennyi szénsavval. A brownie mániások kedvence lehetne…
A következő sörszemináriumon, vasárnap jönnek a még nagyobb testű versenyzők, ugyanis a russian imperial stoutokról lesz szó. Jegyek személyesen az Édes Érzés üzletben vagy az aurel.krisztian@edeserzes.hu címen keresztül vásárolhatók.