Cikk megosztása
A Borefts Hollnadia, sőt Európa egyik legizgalmasabb sörfesztiválja, amelyen kizárólag a meghívott főzdék vehetnek részt, és minden kiállítónak el kell készítenie egy különlegességet is, amely először csak a rendezvényen kóstolható. Exkluzív beszámoló Bodegravenból.
Borefts a Brouwerij de Molen meghívásos bulija, ahol két nap alatt kb. hétezer sörértő gyűlik össze, hogy a világ legizgalmasabb söreiből kóstoljanak meg néhányat. A főzdék minden alkalommal vihetnek bármit a szortimentjükből, viszont évente van egy challenge, amit az összes résztvevőnek teljesítenie kell.
Idén olyan sört kellett főzni, ami mindenkinek a saját hazájára jellemző. A Monyo Brewing egy bécsi ászokkal készült a bulira, hiszen a sörtípus Dreher Antal nevéhez fűződik. Prischetzky Botondot, a Monyo Brewing brand managerét – aki végig nyomta idén is a Borefts-et –, megkértük, meséljen a helyszíni tapasztalatairól.
Elsőként persze arra voltunk a leginkább kíváncsiak, hogy mennyire ismerte a nemzetközi sörszakma a bécsi ászokot. Nos, leginkább a sörfőzők örültek neki, hogy végre találtak egy „sör ízű sört” a főleg extrém főzeteket kínáló fesztiválon. A stílust egyébként ismergették a látogatók, de ez a rendezvény nem a hagyományosabb főzetekről szól – tudtuk meg.
A portlandi Gigantic Brewing Company sörfőzői például nagyon örültek a vienna lágernek, de „sör ízű sörük” épp nekik is volt: ők egy kölsch-t főztek, ami persze furcsa egy amerikai főzdétől, pláne annak a fényében, hogy hazai jellegzetességet kellett készíteni. De ezt a feladatot többen is lazán vették. Leginkább a holland Van Moll, akik megtalálták Menno Olivier, a De Molen sörmesterének egyik legelső receptjét, és Neander Ale néven lefőzték. Szerintük így igazán tradicionális holland sörrel készültek. 🙂
Voltak azonban, akik igazi különlegességekkel érkeztek. A Hair of the Dog Brewing Company például Squash Ale-lel, ami egyfajta Pumpkin Ale, többen pedig gruittal. Utóbbi sörök XI. századtól egészen a XVI. századig, a komlózás általános elterjedéséig élték fénykorukat. Egyáltalán nincsen bennük komló, van viszont egy rakás más fűszer.
A házigazda De Molen egy, valahol félúton a dubbel és a porter között elhelyezkedő sört főzött a fesztiválra, olyat, amilyeneket valamikor a középkor végén főztek a mai Hollandia területén. A belga Alvinne savanyú sörrel érkezett, amit első töltésű vörösboros hordóban erjesztettek, de volt román hársfavirágos ale, a North Brewing 20 literes fahordóban, cask aleként kínálta a fesztiválra főzött mildet, a svéd O/O Brewing pedig braggottal készült, amihez helyi malátát és svéd mézet használtak.
A Monyo Brewing egyébként a második legtöbb sört adta el a rendezvényen, csak a holland Brouwerij Kees előzte meg őket. A magyar főzetek közül leghamarabb a Boris The Blade fogyott el, aztán szárazok lettek a Nordic Vibe, a Ma Chérie Essence, és a Bipolar Bear hordói is.