Cask ale

2016-03-27 | 21:09 Sörszótár

A Cask ale egy hagyományos, Nagy-Britanniában leginkább elterjedt formája a sör szervírozásának. Legfontosabb ismérve, hogy szűretlen, élő sörről van szó, valamint a csapolásnál nincs hozzáadott szén-dioxid.

Ezt a tradicionális szervírozási módot felsőerjesztésű söröknél használták, a megnevezés is Nagy-Britannia területéről származik, ahol az alsóerjesztésű sörök sokkal később jelentek meg, mint Európában. (Bajorországban már a 17. században találkozni lehetett lagerekkel.)

Akkoriban egész egyszerűen zajlott a sör csapolása. A sörfőzdék a nyílt erjesztőkádas főerjesztés után a sört nyomástartó (kiszurkozott) fahordókba rakták, majd ezeket kb. 2-3 hetes kondicionálás után a kocsmába szállítva, a hordó tetején, illetve oldalán egy-egy lyukat ütve szervírozták.

cask_ale

(Fotó: Morepour.co.uk)

Az angol draught kifejezés – ami a csapolt sört jelenti – is erre utal, hiszen az óangol nyelvben az angol carry ige megfelelője a dragan volt, ami magyarul szállításra, hordozásra, cipelésre fordítható. Tehát a csapolt sör a cipelt sör volt, ez a cipelés pedig azt a folyamatot írta le, amikor a sörfőzde pincéjéből a fogyasztás helyszínére – a kocsmába – szállították a sört.

Joseph Bramah zárlakatos találmánya jelentette az áttörést, amelyet az angol irodalomban beer engine vagy beer pump-ként neveznek. Ez a szerkezet a zárt rendszerben lévő állandó hőmérséklet mellett kialakuló állandó nyomás miatt működött és lényege az volt, hogy a hordót összekötötték egy csapolóval, amelyben egy szelep nyitásával, illetve zárásával lehetett szabályozni a sör áramlását, mégpedig úgy, hogy a tömlőben a csap meghúzásával „megszívták” a sört. Így az megindult a tömlőben. Természetesen, hogy ne keletkezzen vákuum, a hordó tetején is volt egy lyuk, ahol levegő be tudott lépni a távozó sör helyére. Ahhoz, hogy a tömlőben megmaradjon a sör és ne folyjon vissza azonnal, a tömlő és a hordó csatlakozásának helyén szükség volt egy keystone-ra. Ez egy billenő ajtónak felel meg, ami megfelelő erővel meghúzva (itt a csapolóval kifejtett nyomás volt az erő) kinyílik, de az erő megszűnésekor visszazáródik. Ezzel a technológiával a kocsma – pub, public house – pincéjében, hidegen lehetett tárolni a sört, így lassabban veszített szénsavasságából, illetve ellenállóbb volt a fertőződésekkel szemben. Azt, hogy ezek a sörök meddig voltak eltarthatóak akkoriban nagyon nehéz megmondani, manapság ezeknek a berendezéseknek a gyártói felbontás után 3 és 10 nap közötti szavatossági időt adnak a sörnek, amihez hozzátartozik az is, hogy a hordóba belépő levegő kiváltotta oxidációs hatás miatt a sör íze folyamatosan változik.

A cask ale nagyon kevés helyen található meg az öreg kontinensen, ennek legfőbb oka, hogy a rendszer kiépítése megfelelő szaktudás hiányában problémát okozhat, valamint a fogyasztói preferenciák is nagyban befolyásolják azt, hogy nem terjedt el ez a sörtípus a kontinensen. A cask ale nem hasonlít a megszokott sörre, mivel alacsonyabb a szénsav tartalma, kisebb a habja; ezen kívül a sör napról napra változik, ami szintén szokatlan a modern fogyasztók számára. A cask ale íze tehát több értelemben is eltér a ma kapható söröktől és a szénsavtartalma is sokkal kevesebb, ezért a kortyérzet sokkal krémesebb. A hordós érlelés miatt a sör zavarosabb, de sokkal több beltartalmi értékkel rendelkezik.