Az USA-ban már tényleg a láger az új sláger?

2017-12-01 | 07:33 Magazin

Fotó: Nationalpost.com

A kézműves/kisüzemi sörfőzők egyértelműen a felsőerjesztésű söröket részesítik előnyben. Pörög az IPA, a stout meg a hordós érlelésű belga sörök, de úgy fest az USA-ban már tényleg a kicsik is elkezdenek egyre több lágert főzni.

Legalábbis erre következtet a Beerandbrewing.com, amely szerint a kézműves sörök kedvelői is szép lassan megtanulják, hogy a láger nem minden esetben ugyanazt a sárga, szénsavas italt jelenti – tud ez a stílus is izgalmas, és változatos lenni.

A láger dominanciája a XIV. századra vezethető vissza, amikor a német tisztasági törvény után néhány évtizeddel Bajorországban született egy olyan szabályozás, amely csak Szent Mihály és Szent György napja szeptember 29. és április 23. között engedte a sör készítését, egészen egyszerűen azért, mert a tapasztalatok alapján téli hónapokban készült ital finomabb volt.

Ma már tudjuk, hogy ennek az oka, hogy a baktériumok melegebb hőmérsékleten dolgoznak inkább, tehát a hidegben készült sörben kevesebb eséllyel lesz ízhiba. Akkoriban a sörfőzők még nem tudták ennek az okát de tény, hogy a láger élesztők voltak azok, amelyek túlélték a téli hideget, és erjesztették a korabeli söröket.

A láger és az ale élesztők egészen más fajok. Előbbi a Saccharomyces pastorianus, utóbbi pedig a Saccharomyces cerevisiae. Az ale élesztő legjobban nagyjából 16 fokon érzi magát csúcsformában – nem csoda hogy főleg ezzel dolgoznak a házi sörfőzők, hiszen a másik 10 fok alatt dolgozik, de elnyomja a gyümölcsös jegyeket. Ezért szokták mondani a megrögzött ale rajongók, hogy a láger sörök egydimenziósak.

Viszont az amerikai kraft sörfőzők egyre inkább kezdik felismerni, hogy a láger stílusok is olyan sokszínűek lehetnek, mint az ale-ek. A megszokott pilsner és bock sörök mellett mondjuk az izgalmas India Pale Lager egyre népszerűbb.

Akkor nézzük, milyen lágerek vannak!

  • Amerikai világos láger: a halvány, tökre szénsavas és a legkevésbé izgalmas.
  • Nemzetközi lágerek: még mindig nem valami sötét színű, tükrösen tiszta, bőven szénsavas. Lehet 100% árpamalátából, de sokszor kevert alapanyagból készül. Ilyen mondjuk a Corona Extra, a Heineken és a Stella Artois.
  • Pilzeni: a csehek legjobb sörei, árpamalátából, derekasan komlózva, arany színben. Aztán, amikor az európaiak a XIX. században bevándoroltak az Egyesült Államokba, vitték a saját sörfőző technológiát és az élesztőket is. Ezt keverték az amerikai összetevőkkel és így született meg az amerikai pilsner.
  • Német világos lágerek: a Helles a második legnépszerűbb stílus Bajorországban búzasör után, hiszen selymesen malátás, a komló csak finoman húzódik meg a háttérben, Ilyen a München Helles vagy a Spaten Premium és a DAB.
  • Német félbarna és barna lágerek: a finoman sötét bécsi ászoktól egészen az éjsötét Schwarzbierig terjed a színskálájuk. Jellemzően nem keserűek, sokkal inkább krémesek, testesek. Legismertebb képviselőjük a Paulaner és a Spaten Oktoberfest kiadása, vagy a Hofbräu Dunkel.
  • Bak: Az eredeti bak mély borostyán színű német láger, izmosabb kiadásban Maibock vagy Helles Bock. Duplázni is lehet (duplabak vagy Doppelbock), vagy fagyasztva koncentrálni (jégbak vagy Eisbock).
  • Kaliforniai láger: olyan lager élesztőkkel készülnek, amelyek bírják a meleget, komlós, könnyed, karamell ízű sörök. Újabban roppant citrusos, trópusi gyümölcsös verziói is megjelentek.
  • Kraft lágerek: az amerikai kisüzemek kreálmányai. Ezek magasról tesznek a német tisztasági törvényekre, és az ebből születő sörök egészen elmossák a határokat az egyes stílusok között. Ott az India Pale Lager, vagy a cseresznye- és bükkfán füstölt malátával készülő baksör. És ez még csak a kezdet…