Búzasör, amelyet Németországban készítenek. Felsőerjesztésű, szűrt és szűretlen változatban egyaránt készül. Weissbiernek főként Bajorországban, Weizenbiernek Berlinben nevezik.
Borostyánszínű, határozottan malátás karakterű, komlós lágersör, amelyet ifjabb Anton Dreher fejlesztett ki 1841-ben a schwechati Dreher Sörfőzdében.
Egyfajta sör, különböző évjáratainak kóstolása, hasonlóan, mint a borok esetében. Természetesen csak olyan komoly tételeknél kivitelezhető, mint az imperial stout, bizonyos belga ale-ek vagy spontán erjedésű sörök, illetve árpaborok. A kóstolás a palackozás évjáratai szerint zajlik, legtöbbször a fiatalabb sörökkel kezdve, és az idősebbek felé haladva.
Az üvegpoharak valamikor a XIX. században kezdtek elterjedni, és visszaszorítani a cserép, vagy fa korsókat, kupákat.
Prága legismertebb sörfőzdéje és kocsmája, amelynek épülete több mint 500 éve áll a városban, a Kremencova utcában, ahol 1200 embert tudnak vendégül látni.
A sörök erejét, vagy alkoholtartalmát egykoron nem százalékban adták meg, hanem az elnevezésből lehetett rá következtetni. A belga sörök esetében a Dubbel, a Tripel vagy a Quadrupel ma már önálló sörkategória.
A különböző rendbéli szerzetesek voltak azok, akik nem csak főzték a söröket, hanem rendszeresen dokumentálták is a folyamatot, ezért ők jöttek rá számos, a sörkészítés folyamatát meghatározó összefüggésre.
Sörszerű ital (étel) Tibetből, amelyet úgy készítenek, hogy a kissé megfőzött rizsszemeket élesztővel keverik, majd egy jól zárható edényben erjesztik.
Szépítő szűrésként emlegetik, amikor a sör érlelése után megszabadulnak az esetlegesen benne maradó apró részecskéktől.
Dryként, vagyis szárazként emlegetik azokat a söröket, amiknek rövid lecsengésű, édességet nélkülöző ízük van.