Cikk megosztása
Az ősi ékírásos szövegek és az edényekben talált maradványok arra utalnak, hogy Mezopotámia lakosai kedvelték a gabonafélékből előállított erjesztett italt, ám nem sokat lehet tudni a receptekről. Könnyen lehet, hogy a sumér sör nem is tartalmazott alkoholt.
Peter Damerrow, a néhány éve elhunyt ókortörténész kutatásai során számos olyan négyezer éves ékírásos agyagtábla került elő, amely a sörfőzdékbe irányuló búza-, árpa- vagy malátaszállítmányokról számol be. A Kr.e. 1800-ból származó Ninkaszi-himnusz is a sörkészítést dicsőíti, ugyanakkor semmiféle részletet nem árul el az ital előállításának folyamatáról.
„A sumérok sörfőzésével kapcsolatos igen kevés információ alapján nem állíthatjuk biztosan, hogy a termék tartalmazott alkoholt” – írta tanulmányában Demerow.
A történészek közül sokan úgy vélik, hogy a sumérok először árpakenyeret sütöttek, majd a kvászhoz hasonlóan azt használták fel a sör előállításához. Damerow viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az agyagtáblák semmiféle utalást nem tartalmaznak a kenyérsör előállítására, csupán a sörfőzdékbe szállított alapanyagokat sorolják fel.
A Müncheni Műszaki Egyetem szakértői egyébként pár éve megpróbáltak „ókori” sört főzni a Szíria északi részén lévő Tall Bazi régészeti helyszínen, épp azért, hogy jobban megértsék, hogyan készítették a sumárok az erjesztett italaikat.
A már említett, Kr.e. 1800-ból származó Ninkaszi-himnusz valójában inkább kocsmadal, a verset feltehetőleg az édubba (írnokképző) diákjai írták, talán valamely népdal alapján. Látszólag Ninkaszi istennőt (sumer nyelven: a szájat megtöltő úrnő) élteti, aki a mitológiai források szerint a sörfőzés feltalálója, valójában a sörivás örömeiről szól.