Cikk megosztása
Ha elfogynak a szerzetesek, nem lesz, aki trappista sört főz. A helyzet pedig úgy áll, hogy Európában egyre kevesebb fiatal választja ezt a hivatást. Idővel teljesen eltűnhetnek a trappista sörök, vagy van megoldás?
Belgium legrégebbi trappista főzdéjében, a Westmalle-ban is téma az, hogy egyre kevesebben választják a szerzetesi életet, így eljöhet annak is az ideje, hogy bizonytalanná válik a kolostor sörtermelése.
Az immár 190 éve sört (is) készítő Westmalle évente 40 millió palackkal állít elő, háromféle típusban. A jövőbeli bizonytalanságokkal kapcsolatos hírek akkor láttak napvilágot, amikor idén év elején eladták az Achel sörfőzdét, amelynek a termékét nem lehet már trappistának nevezni.
Benedikt testvér, a Westmalle apátja az Observernek elismerte, hogy a legtöbb trappista közösség jövője bizonytalan. Pedig a Nemzetközi Trappista Szövetség (ITA) szerint egy sör csak akkor viselheti az „autentikus trappista termék” címkét, ha azt egy apátságban, szerzetesek vagy apácák felügyelete alatt készítették, a főzde minden nyereségét pedig a közösség fennmaradására fordítják.
Philippe Van Assche, a Westmalle világi ügyvezető igazgatója sem bízik abban, hogy az emberek 10-20 év múlva szerzetesek akarnak lenni. A Flandriai főzdét jelenleg négy független, világi adminisztrátor mellett trappista felügyelőbizottság irányítja.
A Westmalle szerzetesei minden nap 3:45-kor kelnek, egy napjuk pedig nagyjából úgy épül fel, hogy imádkoznak, dolgoznak, olvassák a bibliát, ezt a tevékenységet pedig a közös étkezések, napi eucharisztia és házimunka szakítja meg. Benedikt testvér szerint a szerzetesi hivatás egyébként „nem nehezebb, mint bármely más életválasztás”. Ennek ellenére valóban kevesen választják, mert a vallás egyre kevesebbek számára fontos igazán.
Nem csak a szerzetesek jövője a tét
A trappista sörök egyébként fajtájukat tekintve bármilyenek lehetnek. Tehát egy trappista főzde ugyanúgy készíthet pilsnert, IPA-t vagy stoutot, mint a klasszikus, apátságinak tartott típusokat. A lényeg, hogy hűek legyenek a kolostor értékeihez.
A Westmalle és a hasonló apátságok sorsa pedig korántsem csak a benne élő szerzetesek miatt érdekes. A Westmalle-ban 51 laikus is dolgozik: nyolcan sajtot készítenek, sokan pedig az apátsági farmon vagy a pékségben tevékenykednek.
Vajon mi lehet a megoldás a szerzetesek „pótlására”? Nos, egybehangzó az a vélemény, miszerint a trappista szabályozás szigorán nem szabad változtatni. Tehát nem kerülhet teljesen „külsősök” kezébe a trappisza termékek gyártása. Vannak, akik inkább a külföldről Belgiumba érkező szerzetesekben látják a jövőt. Sofie Vanrafelghem belga sörszakértő szerint vannak olyan részei a világnak, ahol a a trappista kolostorok még mindig terjeszkednek. Az onnan érkező testvérek által pedig a szerzetesi közösségek a jövőben „multikulturálisabbak és sokszínűbbek lehetnek”.