A Balling fokot, a pótanyaghasználatot és az esetleges hígítást is jelölni kellene a jövőben a sörök csomagolásán a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elképzelése szerint. A témában jelenleg is zajlik az egyeztetés a piaci szereplők képviselői között.
Fotó: KSE
A Magyar Élelmiszerkönyv esetleges változásairól tartottak kerekasztalbeszélgetést a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének szervezésében Budapesten, az OMÉK első napján, pénteken. A KSE szakmai konferenciáján dr. Kun-Farkas Gabriella, az Élelmiszerkönyv Söripari Szakbizottságának elnöke és Bukovinszky Béla, a Szent András Sörfőzde tulajdonosa tájékoztatott többek között a kisüzemi és nagyüzemi sörfőzdék képviselői és az Agrárminisztérium Élelmiszergazdasági Főosztályának részvételével zajló egyeztetésről.
Az Élelmiszerkönyv a sörök esetében jelenleg 30 százaléknyi pótanyag használatát engedi meg, amely várhatóan nem változik a jövőben, arról azonban megegyezésközeli az álláspont a felek között, hogy minden gyártónak és forgalomba hozónak kötelező lesz jelölnie a csomagoláson, ha egy termék pótanyaggal készül. Elhangzott, hogy a kukorica és a rizs jelenleg is pótanyagnak minősül, ám ez nincsen jelölve a csomagoláson.
Ugyancsak a KSE kezdeményezésére felbukkanna a jövőben a csomagolásokon a sörök eredeti extrakt tartalmának jelölése. Ez az a mutató, amely igen komoly befolyást gyakorol a sör minőségére. Voltaképpen a sörlé erjedés előtti szárazanyagtartalmát jelenti, amely döntő része a felhasznált malátából származik. Az extrakttartalmat a Balling-fokkal jelölik, amelynek feltüntetése némely hazai kisüzemi főzdénél és pl. Csehországban, Szlovákiában általános, arról azonban egyelőre nincsen egyetértés, hogy kötelező jelleggel bevezethető-e és az valóban előrelépést jelentene ez a magyar piacon is.
A beszélgetésen ugyanis felmerült, hogy a sörminőség nem egyenlő az alkohol és/vagy extrakt tartalommal, hanem a felhasznált anyagokon, vagy az épp nem használt anyagokon múlik. Erre Bukovinszky Béla piaci példát is mondott: egy 12 Balling fokosra „visszahígított” magyar nagyüzemi láger, a felhasználható maximális pótanyaggal jelenleg „minőségi sörként” van a piacon, miközben ugyanazon sörgyár, import, valódi gyümölcsös söre, ami nem hígított és nem használnak pótanyagot hozzá, már nem minősül „minőséginek”, mert az induló extrakttartalma ennél alacsonyabb.
Fotó: KSE
A KSE javaslata az a kezdeményezés is, amely arra irányul, hogy ugyancsak kötelező legyen jelölni, ha valamely gyártó az ún. high gravity eljárást alkalmazza. Ennek lényege, hogy a sört erősebben, nagyobb koncentrációban főzik és utólagosan hígítják. Ezzel az általános nagyüzemi eljárással jelentős energiaköltséget lehet megtakarítani. A KSE képviselője szerint ez a gyakorlat alacsonyabb minőséget eredményez, ezért a fogyasztó számára közérthető megfogalmazásban lenne szükséges jelölni.
A borágazat jó példa lehetne
A KSE rendezvényének résztvevői egyetértettek abban, hogy a hazai sörfogyasztás évek óta nem tud gyökeresen kimozdulni abból, hogy az alacsonyabb árú és minőségű sörök részaránya érdemben csökkenjen a prémium szuperprémium kategóriák növekedése mellett.
Bukovinszky Béla szerint ez egyrészről a fizetőképes kereslettel összefüggő kérdés, azonban nem kerülhető meg az edukáció szükségességének kérdése sem. A Szent András Sörfőzde tulajdonosa a hazai borszakma eredményeit hozta fel példaként. Ott a törvényi szabályozások mellett célzott marketingkampányokkal az elmúlt évek során elérték, hogy az asztali és tájborok rovására immár a 15 százalékról mintegy 40 százalékra nőtt a minőségi borok aránya.
A Szent András Sörfőzde tulajdonosa szerint az Élelmiszerkönyv módosítása során a szektor összes képviselőjének közös felelőssége, hogy ebbe az irányba tolja a hazai sörpiacot.
