A barna sörök készítésekor a szükséges színt és ízanyagokat aszalt és pörkölt, ún. festőmalátával érik el. Ezeket a malátákat magas hőmérsékleten pörkölik, így kapnak kávéra emlékeztető ízt. Igen karakteres aromáik miatt viszonylag kis mennyiségben használják őket.

A sörök világában kevésbé jártas fogyasztók a söröket leginkább a színük alapján különböztetik meg, nem pedig az erjesztés módja szerint. Az alsó vagy felső erjesztés technológiája ugyan legalább annyira felelős az italban kialakuló illatokért és ízekért, mint az alapanyag, de leegyszerűsítve a dolgokat elmondható, hogy léteztek barna és világos sörök, és ezek színe az árpa pörkölésének mértékétől függ.

Alsó erjesztésű, német eredetű sör. A középkorban Einbeckben és környékén kezdték készíteni, 16-17. században Németország első számú söre volt. Eredetileg leginkább müncheni malátából készül. Jellemző rá a magas alkoholtartalom. Hazánkban a 19. században jelent meg, jellemzően tavasszal és ősszel készül, színe a világos rézszíntől a hagyományos barnáig változik.