Az Újvilág hódítói eleinte nem találkoztak az amerikai őslakosok körében erjesztett italokkal. Ennek ellenére úgy fest, nagyon is készítettek ilyesmit a különféle indián törzsek. Erre most újabb bizonyítékot találtak az Amazonas vidékén.
Fotó: Unsplash/Stéfano Girardelli
Mintegy 2500 éve épült, óriási város maradványait fedezték fel a dús vegetáció alatt az Amazonas vidékén, Ecuador keleti részén – számolt be róla a BBC News. Az egykor az Upano-folyó völgyében álló város házait és tereit szédületes út- és csatornahálózat kötötte össze.
A nagyváros romjainak felfedezése a tudósok szerint átírhatja a korabeli őslakos kultúrákkal kapcsolatos eddigi ismereteinket. A környékről elsősorban olyan feltételezések voltak, hogy kis csoportokban, kunyhókban éltek emberek arrafelé, ezzel szemben ezek szerint a bonyolult városi társadalmak működtek.
A régészek szerint a 2500 éve épült város mintegy ezer évig lakott volt. Nehéz megállapítani, hogy hány lakosa lehetett, de a tudósok úgy vélik, akár tízezrek, ha nem százezrek élhettek ott. Olyan, jól szervezett civilizációt kell elképzelni, mint a majáké volt, de teljesen más építészettel, földhasználattal és fazekassággal.
A BBC News szerint a korabeli város lakosai, a kilamopei és upanói emberek elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak. Kukoricát és édesburgonyát ettek, és hozzá édes sört ittak.
De vajon milyen sört?
A Közel-Kelet és Európa korabeli sörfőzéséről számos emlék maradt, azonban Amerika őskaosainak erjesztett italairól szegényesebb információk állnak rendelkezésre. Ennek elsősorban az az oka, hogy az egész kontinens lakóinak életét csak 1492-től ismerjük. Ha így vesszük ez tehát a „nulladik év” a kontinens történetírásában.
Fotó: Unsplash/Berend Leupen
Az Újvilágba érkező spanyolok, franciák, angolok és hollandok vadászó-gyűjtögető, néha földműves népeket írtak le, akiknek legfontosabb kultúrnövényei a kukorica, a tök, a bab, délnyugaton pedig a szentjánoskenyér voltak. A hódítók legkorábbi beszámolóiban egyébként nem említettek erjesztett italokat, inkább pszichotróp növényi főzeteket és dohányt.
Pedig Dél-Amerikában erjesztettek keményitőből italokat. Ezek közül a legismertebb a chicha, amelynek készítésekor az emberi nyál alakította erjeszthető cukrokká a keményítőt. Tehát a törzsek tagjai megrágták a gabonát, majd az erjesztőedénybe köpték.
Nem csak a kukoricasör volt divat
A régészeti ásatásoknak köszönhetően fokozatosak kirajzolódtak az amerikai őslakosok fogyasztási szokásai és kiderült, már jóval az európaiak érkezése előtt tudtak az erjesztett italokról és ismerték a különféle hagyományos sörök főzését.
Ahol termett a kukorica ott a szertartások és a rituálék része voltak a belőle erjesztett italok. Ahol pedig nem termett meg a növény, ott gyümölcsből, agavé- vagy juharnedvből, bogyókból, szentjánoskenyér magból erjesztettek söröket. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy technológiailag lehet-e ezeket sörnek nevezni. A legizgalmasabb kérdés pedig természetesen az, milyen íze lehetett ezeknek a készítményeknek. Noha lehetnek közöttük bizonyára élvezhető italok, de az is biztos, hogy nem mindig lennénk azoknak a kutatóknak a helyében, akik reprodukálják, és megkósolják ezeket.
