Kispolszki – ha lengyel sörökre vágynál

Írta: Kovács Bálint

2019-04-16 | 06:01 Magazin

Kölökkoromban többször ültem kispolszkiban, belül kicsi volt, egyszerű, de cuki, és kinézve az ablakon olyan magasnak tűnt minden és mindenki. Most felnőttként (bahh) beültem a Bercsényi utcai Kispolszkiba, ami belül kicsi, egyszerű, de cuki, és ha kinézek az ablakán, magasnak tűnik minden és mindenki, ugyanis pince.

Lényeges különbség a Bercsényi utcai és az egykori, farmotoros között, hogy itt bent ülve kifejezetten javasolt az alkoholos befolyásoltság, amit a tulaj, Cserkuti Imre elsősorban lengyel sörökkel szeretne elérni. Ember és sör, dwa bratanki.

Vannak a vendéglátásnak cápái, akik körzővel, vonalzóval számítják ki hova kerül a következő vendéglátóhelyük, milyen arculata lesz, hogy egyfajta ATM-ként üzemeljen; beteszem a szeszkészletet, és jöhet a nyíláson kifelé a profit. Körúti kocsma, Duna parti ungarische gulyásozó, sétálóutcás design koktélbár, nagyjából mind egyformák, mindegy is ki a gazdája. Aztán vannak a kedves őrültek. Velük beszélgetsz éjszakákon keresztül a Nagy Ötletükről, ami mondjuk mozambiki kávézó, étterem ahol távirányítós kishajó szervírozza az italokat, vagy ahol eszkimó ételkülönlegességeket lehet kapni. Próbálsz rávilágítani arra, hogy miért lenne az erre szánt pénzösszeg kazánba vetése is sokkal egészségesebb és logikusabb döntés, amire ők bólogatnak, persze, de a szemükön látod, hogy ők azt sokkal jobban tudják, és nem nyugszanak, amíg másfél évvel később, huszonöt évvel öregebben és egy öröklakással, esetleg még egy barátnővel/feleséggel szegényebben a fejedhez nem vághatják, hogy miért nem figyelmeztetted őket időben.

Imre például lengyel kocsmát szeretett volna. Miért lengyelt? Mert az még nincs. Csehből van több tucat, de lengyelből nincs. Erre persze nem egy rossz érv, hogy de a cseh sörök világhírűek, a lengyelekről meg azt sem tudjuk, hogy léteznek. Juteszembe, ez nem is rossz kérdés, léteznek egyáltalán?

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Beerporn magazin (@beermagazin) által megosztott bejegyzés,

Már hogy a viharba ne létezne, konkrétan ők a harmadik legnagyobb európai sörtermelők Németország és Nagy-Britannia után. Többet termelnek, mint a csehek, de négyszer annyian is vannak, úgyhogy sokkal kevesebb esélye van a sörnek kijutni az országból. Ahogy Imre elmeséli, mintha tényleg féltenék a lengyelek a sörüket, évekig próbált legális módon árusítható sörhöz jutni, egyik főzdéről pattant le a másik után. Aztán egyszer csak jött a lublini Perła, azaz gyöngy, akivel sikerült megugrani a feladatot, noha jelenleg még csak üveges formátumban, de van már lengyel sörszortiment Budapesten. Ha a sör istene (Bocsánat, istennője! A sörök mellé ugyanis sörtörténeti előadást is kaptunk Katona Csabától, az MTA BTK Történettudományi Intézet történészétől, a sör históriájának kutatójától, akitől többek közt azt is megtudtuk, hogy a legelső dokumentált sörvédő felsőbb hatalom Ninkaszi, sumér istennő volt, kinek nevének jelentése: a szájat megtöltő úrnő.) Szóval, ha a sör istennője is úgy akarja, egy éven belül eljön az egyutas hordós (illetve ballonos) kiszerelés, és akkor a csapból is lengyel folyik. (Sörszerető emberként nem lehet nem örülni ennek a tendenciának, hogy a kamionnal durván egy napi távolságra lévő középüzemek egyre többet szállítanak direktben, és egyre változatosabb kiszerelésben Magyarországra.)

A Perła sörgyár története tipikus kelet-európai sörtörténet: 1846-ban alapította Karol Rudolf Vetter, ha nagyon kiröhögtük magunkat azon, mennyire lengyel csengésű a név, gondoljunk kicsit Anton Dreherre. És ha már gondoltunk, gondoljunk továbbra is, itt is és ott is példaszerűen viszi az örökséget a család tovább, mindkét üzemben a kor csúcstechnológiája működik évtizedekig, aztán mindkettőt megtépázza két világháború és végül mindkettőt államosítják. A különbség, hogy a Perła nem tagozódott be a nagy láncok közé, méretben a nagyok mögött állva nőtte ki magát középüzemmé.

Kedves Olvasó! A feladat a következő: el kell menni a Kispolszkiba, és kérni kell egy Exportot, ami egy sima világos sör. Fogyasszuk el, majd kérjünk egy Nyepasterizowanát, ami az előző szűretlen változata. Ha ezt is megittuk, akkor szépen artikulálva, helyes kiejtéssel kérjünk egy Zwierzyniecet, ami pedig egy pilzeni típusú világos. Túl vagyunk rajta? Pihenésképpen jöjjön egy Koźlak barna, és ha még pörög a nyelvünk, akkor egy Porter Bałtycki (balti porter, mint a neve is mutatja). Aki nagyon kemény, fejelje meg egy vagy több Zubrowkával, és a végén álljon oda a pultos elé, és mondja el hiba nélkül: Szeretnék még egy korsó Chmielowát, ha szabad. Aztán üldögéljünk a Kispolszkiban, bámuljunk ki az ablakon, vigyorogjunk a sok hülye magas felnőttön, éljen a megbonthatatlan lengyel-magyar barátság és a megbontható lengyel sörösüveg!