Cikk megosztása
Az utóbbi években Magyarországon, a kisüzemi sörfőzdéknek köszönhetően megjelent sörtípusok közül talán az IPA lett a legnépszerűbb. Ezekből tartott kóstolót a Beerselection.hu.
A világ nagyobbik része világos sörön volt szocializálva évszázadokon át: sör az, ami könnyű, hűsítő, finoman kesernyés… És akkor egyszer csak jönnek szembe a stoutok, ale-ek, mindenféle magas alkoholtartalmú, harapnivaló tömörségű, keserű szörnyetegek, amiből nincs korsó húzóra, hanem lassú kortyolgatás, legfeljebb két pohár/alkalom. Az IPA kapudrog ebbe a világba, világos is, a legtöbb esetben nem is túl nehéz, friss illatú, az ember észre sem veszi, és már el van veszve.
Némileg árnyalta ezt a képet Simonfai Balázs (a Hara’ Punk gerilla sörfőzde egyik fele), aki a Beerselection.hu szervezésében tartott az Ari Kupsus galériában IPA kóstolót. Az IPA egy kifejezetten erősen komlózott sörtípus, komlóból pedig az elmúlt évtizedekben egyre többféle ízt, karaktert adó nemesítés, keresztezés született, és ennek a folyamatnak még közel sincs vége. Az IPA készítést talán azzal a hasonlattal tudnám szemléltetni, hogy van a lecsófőzőverseny, és van, ahol csak az alapanyag adott, de úgy fűszerezzük, variáljuk, ahogy akarjuk. Az IPA nyilván az utóbbi.
Hat különböző sört kóstoltunk, úgyhogy következzen rövid, nem minden tanulság nélküli jellemzésük:
Brewdog – Punk IPA
Skót főzde sörével nyitunk, és még bele sem kortyoltam, de már világos, hogy kábé úgy punk ez a sör, mint amikor Miley Cirus felveszi a Sex Pistols pólót. Igazi magakellető, elbájolni akaró ribi, olyan trópusi gyümölcs illattal, hogy az új-zélandi hiperreduktív sauvignon blanc adja a másikat. A kapudrog kapudrogja, barátnőt, húgot, nem-szeretem-a-sört-mert-keserű embert ezzel kell a felsőerjesztésű sörök komlótobozos bugyraiba taszajtani.
Monyo – WHT IPA
Világos, szűretlen sör, szikár, citrusos illattal, kifejezetten fűszeres, hiszen, valóban került a főzetbe koriander és narancshéj is. Ez is egy érdekes része ennek az egész, az utóbbi évtizedekben világszinten forrongó, kísérletező kisüzemi, kézműves sörkészítésnek, hogy a kis túlzással hetente megjelenő új komlófajták variálása mellett túlléptek a maláta – komló – víz szentháromságon, és gyakorlatilag bármivel ízesítenek. Ebből a szempontból Magyarország előnye a hátránya: mivel nálunk nincs olyan erős sörfőző tradíció, mint a cseheknél, németeknél, nincs is akkora ellenállás az újítások felé, a főzők bátrabban kísérleteznek, és a piac is könnyebben elfogadja ezeket a söröket.
Rothbeer – Bakancslista ’21
Az IPA-k, meg úgy egyáltalán a sörök általában többféle komlóból készülnek, ez viszont egy single hop, azaz egyféle komlóból készült IPA. Karamellizált maláta az alapja, nem is világos, hanem inkább borostyánszerű, és itt már nincs citrus, hanem karamellcukros, melaszos íz, illat.
Hara’ Punk – Son of a Bitch
Dupla vagy Imperial IPA, kinek hogy, azaz az amúgy sem kevés malátából, komlóból még több jutott bele. 8,5 százalék alkohol, illata erős, de nem tolakodó trópusi gyümölcs és gyanta, belekortyolva az jut az eszembe, hogy van már ugyan a dánoknak ez a Julebryg nevű édeskés karácsonyi söre, de igazából ez az a sör, ami karácsony ízű.
Balkezes – Greyjoy
Earl Grey teával készült IPA. Betegen hangzik, az tuti, de működik, nagyon is. A szikár, tiszta IPA jelleg kiegészül némi teás bergamottal, harapni lehet a kortyot, ilyen lenne a reggeli teája mindenkinek, boldogabb lenne az emberiség.
Tempest – In the Dark We Live
Mintha egy wannabe Sepultura metálegyüttes bemutatkozó albuma lenne így olvasva, pedig ez egy Glasgow környéki sörfőzde Black IPA-ja. Black Pale Ale. Sötét világos sör. Hát ennyire sokszínű az IPA paletta, csirkéből marhát. Sötét, tömör, kávés illatú, ízű sör, de egyáltalán nem érzem, hogy eltelít, és ne csúszna belőle egy közepesen határozott mennyiség.
Akinek kedve támadt ipázni, figyelje a Beerselection.hu-t, hiszen bizonyára lesz még hasonló kóstoló. A kóstolt sörök kaphatóak a Rákóczi téri vásárcsarnok mögötti boltjukban, május 19-én pedig az eljövendő nagy melegre való tekintettel nyári sörök kóstolója következik!
Szöveg: Kovács Bálint