Gerillamárkaként látjuk majd viszont az extrémsör verseny győztesét

Írta: Knap Gábor

2021-10-16 | 06:32 Magazin

Sós Gergely és Somogyváry Péter

A One Beer extrém sörversenyének győztesei, Somogyváry Péter és Sós Gergely a sárgadinnyével, uborkával és kaporral készült (Dinnyére) SØRT kortyolgatva meséltek arról, hogyan kezdődött náluk a házisörfőző őrület, és arról, hogy a SØRT-ben egy debütáló gerillafőzdét is üdvözölhetünk.

Somogyváry Péter és Sós Gergely a nyáron lezajlott sörversenyre IPA-t főzött, Huel melon, Citra és Sabro komlókkal, valamint sárgadinnyével, uborkával és kaporral, így a sör „valahol a tropical IPA és a tzatziki között fut” – írtuk róla júniusban.

A verseny győztes sörét, ígéretéhez híven elkészítette a Reketye Sörfőzde, annyi változtatással, hogy a termék alapja nem IPA, hanem egy salty-sour ale lett. A sós alapsör kicsit jobban kihegyezi a kaporra a hangsúlyt, de nem kell félni, a sárgadinnye is érezhető maradt. Miközben megkóstoltuk a dinnyés-ubis-kapros őrületet, kifaggattam a srácokat.

Nálatok hogy indult a házisörfőző mánia?

Sós Gergely: A craft vonalat én hoztam a baráti társaságba, pedig korábban nem igazán hoztak lázba a sörök. Csak amikor kimentem Németországba tanulni, akkor nyílt ki előttem a világ, hogy a barna Dreheren túl is van élet. 2015 környékén az egyik utolsó Főzdefeszten a kisüzemieket is jobban megismertem, és elkezdtünk kóstolókat csinálni.

Fotó: SØRT Facebook

A sörfőzésre pedig a Covid segített rá, hiszen nem nagyon lehetett sehová menni, így lett időnk, és a főzés félig-meddig nyitott térben is megoldható. Először el akartunk menni egy tanfolyamra, ám az a járvány miatt elmaradt.

Somogyváry Péter: Az előző munkahelyem révén volt szerencsém járni pár skót lepárlóban, illetve belekóstolni az alkoholos termékek történetébe, kultúrájába. Szerintem nagyon szép dolog az alkoholos ital készítése és az élvezete, amíg arra való, hogy összehozza az embereket, és hatalmas örökség is van benne. Szóval nekem onnan jött ez a szeretet, és valóban Gergő hozta a sörös vonalat, az utóbbi időben rengeteget kóstoltunk.

Engem nem zavart, hogy elmaradt a tanfolyam, mindenképp akartam sört főzni, így ahol tudtunk, utána néztünk, hogyan kell. Az első főzet klasszikus történet, otthon, a konyhában készült úgy, hogy csak erjesztővödröm volt, vagyis minden konyhai eszközt sikerült összekoszolni, ráadásul egy indukciós főzőlapon csináltuk az egészet, hihetetlen hőmérsékletingadozásokkal. A végeredmény 2020 szileszterére készült el, amikor főztünk is egy újabbat, azt már közösen, és persze megkóstoltuk, milyen lett az első. Biztosan volt benne egy csomó hiba, de összeségében jól nézett ki. Az nekem meghatározó pillanat volt. Ez után szereztük be a komolyabb házisörfőző felszereléseket.

Ha jól számolom, nem sok idő telt el az első főzés és a versenyre nevezés között…

Sós Gergely: Igen, bár év elején minden második héten főztünk sört, csináltunk IPA-kat, és farmhouse ale-t is. Illetve a verseny arra volt jó nekünk, hogy tovább motiváljon, elkezdjünk gondolkodni azon, hogy ne csak simán sört főzzünk, hanem akkor már valami extrémet.

Beszélnünk kell a kaporról, az uborkáról és a sárgadinnyéről!

Somogyváry Péter: Sokat gondolkoztunk rajta, milyen sört adjunk be a versenybe, a határán voltunk annak, hogy mégsem nevezünk. Jó darabig nem jött olyan ötlet, amivel elégedettek lettünk volna. Tudtuk, hogy alapsörben még az út elején járunk, épp kezdjük kitapasztalni, szóval ahhoz nem nyúltunk. A jól bevált ale receptünkhöz kerestünk olyan hozzávalókat, amelyek érdekesek, nem nagyon voltak még, és extrémnek nevezhetők.

Örömködés a verseny győztes sörének kihirdetése után a One Beerben

Sós Gergely: Az is fontos volt, hogy viszonylag egyszerű legyen megcsinálni. Persze kiderült, hogy nem mi voltunk az elsők, akik sárgadinnyét használtak, de ettől függetlenül szerettük az ötletet. Meg persze a kezdetektől fel is akartuk turbózni, és Petinek voltak mindenféle agymenései.

Mik voltak még?

Somogyváry Péter: Volt citromnád és menta, volt citromfű-menta, illetve talán zöldtea, meg zöldtea mentával kombinálva – persze a sárgadinnye ott volt mindben. A dinnyén kívül 7-8 alapanyagból indultunk ki. Három főzésünk volt: amikor neveztünk, akkor főztünk egyet, ki kellett próbáljunk pár ötletet. Aztán a másodiknál már szűkítettük a kört, a harmadik pedig a versenysör volt. Szóval az elsőnél eldöntöttük, hogy mik lesznek az alapanyagok, a másodiknál, hogy mik az arányok, a dolog a harmadikra állt össze.

Mivel mindketten dolgozunk, a kóstolásokra jók a hétköznap esték, de bármilyen komolyabb tevékenység akkor már nem fér bele. Volt egy naptárunk, onnantól, hogy beadtuk a jelentkezést, addig, hogy le kell adjuk a főzetet. Be volt osztva minden, hogyan tudunk végigmenni a három főzeten úgy, hogy időben legyünk. Szóval a tervezésről is tanultunk egy csomót.

Egyébként megcsináltátok a versenyre való nevezés óta bármikor újra ezt a sört?

Somogyváry Péter: Utána már nem. Ez a célnak készült. Aztán nyilván majd egyszer biztosan megcsináljuk még. Az az igazság, hogy biztonság kedvéért az utolsó, harmadik főzetet is háromféleképpen csináltuk meg, tehát amit leadtunk abból összesen 20 palackunk ha volt. Azoknak a felét beadtuk a versenyre, szóval nem maradt sok a kóstolgatásra. Könnyen lehet, hogy majd még készül belőle, illetve itt van most a Reketyében készült „nagy” sour változat.

Tudom, hogy vannak további terveitek a SØRT branddel. Mi az, ami már elárulható ezekből?

Sós Gergely: Mindketten multicégeknél dolgozunk, ahol egészen mások a feladataink és talán ezért vonz minket annak a világa, hogy valamilyen kézzelfogható terméket állítsunk elő. Volt egy olyan tervünk, még a nevezés előtt, hogy ha megnyerjük a versenyt, belevágunk a saját brandbe. Miután megünnepeltük a sikert, másnap elkezdtünk beszélgetni arról, pontosan hogyan tovább. Peti olyan típus, aki mindig nagyot mer álmodni, én pedig elemzőbb hozzáállású vagyok. Végül arra jutottunk, hogy meg kell csinálni, de én a háttérből fogok csak segíteni, és Petiék viszik tovább a SØRT ügyeit.

Somogyváry Péter: A főzések helyszíne eddig is nálunk volt, ez a rész nem jelent újratervezést, és tényleg jól meg tudtuk beszélni, mi lesz a következő lépés. A lényeg, hogy gerillában el fog indulni a SØRT.

A Dinnyére SØRT, ha levonjuk belőle a versenyt, voltaképpen egy SØRT – Reketye kollab, mert a Zoliéktól kaptunk hozzá rengeteg tanácsot, illetve nyilván náluk is készült. De a következő már – noha ugyancsak a Reketye Sörfőzdében készül – saját ügy lesz.

Magyarországon nagyon jó sörök készülnek, és mi nem akarunk abban tetszelegni, hogy jobb sört csinálunk, mint azok, akik már évek óta ezzel foglalkoznak. Amiben mi mások tudunk lenni, és talán többet tudunk nyújtani, az, hogyha olyan különleges vonalon maradunk meg, ami nem feltétlenül ennyire extrém, vagy csak hangzásában az, ízvilágában viszont teljesen új.

Nagyon fontos, hogy nem használunk majd semmilyen mesterséges adalékanyagot. Vannak olyan ízesített craft sörök, amik nagyon jók, de tartalmaznak mesterséges összetevőket, mi ilyet nem fogunk csinálni, maximum a konyhaművészetet hívjuk segítségül. Nagyon izgalmas koncepcióval jövünk vissza decemberben. Annyit már elmondhatok róla, hogy a sör lefőtt, készül és nagyon várjuk, hogy megoszthassuk, miről szól!