Bejárhatóak a hatalmas, egykori sörös pincék Kőbányán

Írta: BeerPorn.hu

2017-03-30 | 07:51 Magazin

Hogyha Kőbánya, akkor természetesen sör és blues. Talán nem is jut más az emberek eszébe hirtelen a városrészről, az pedig végképp nem köztudomású, hogy egykor európai hírű borvidék volt a jelenlegi sörgyárak szomszédságában.

Sörgyári capriccio címmel, a Budapesti Séták szervezésében egy néhány órás tematikus túrán mindent megtudhatunk Kőbánya történetéről, és arról, hogyan keletkezett az a több tíz kilométeres alagútrendszer, amely nélkül nem lehetett volna kőbányai sör, és valószínűleg a városrészt is egészen máshogy hívnák.

A séta a Kőér utcán található Csősztoronytól indul, amely egyébként igen közel esik Budapest földrajzi középpontjához, hiába tűnik félreeső helynek… A két túravezető, Nehéz Győző és Tarr Ilona rögtön a mai Óhegy és Újhegy egykori híres szőlőskertjeiről mesél, amelyekre ma már csak a Venyige és a Vörös dinka utca neve emlékeztet. Természetesen a csőszház is ebből az időszakból maradt meg.

Ha pedig szőlőművelés, bizony fontos a talaj összetétele, de ebben az esetben nem csak a borok karaktere, hanem a későbbi pincék miatt is kulcsszerepe volt annak, hogy Kőbánya helyén egykor minden bizonnyal a Pannon-tenger egyik öble hullámzott. Innen a meszes, roppant jól faragható, tartós kő, amit könnyű volt kitermelni, vágni és építkezni belőle.

Nem csoda, hogy már a középkorban is bányásztak ott követ és óvatos becslések szerint Budapest épületeinek fele a kőbányai építőanyagból készült el. Rögtön ott az MTA, az Operaház (nem csak a budapesti, a bécsi is), a Citadella, a Halászbástya, a Lánchíd pillérei és oroszlánjai, a Mátyás templom – hogy csak párat említsünk.

Kőbánya a XIX. század második felében amerikai méretű fejlődésen, iparosodáson ment át. Jelentőségének növekedését jól jelzi, hogy 1880-ban csak 4300-an lakták, 1910-ben pedig már 51 ezren.

A városrész legérdekesebb titkai persze mind a nagyjából 30 kilométer hosszúságú alagútrendszerben vannak, és ennek megfelelően a Budapesti Séták kis túrájának is a nagy része odalent folytatódik.

És itt el is érkezünk ahhoz, hogy a XIX. század végén a filoxéra következtében kipusztult szőlők helyére már nem kerültek új tőkék, néhány befektető pedig meglátta a nagyszerű vizű kutakban és a többé-kevésbé állandó hőmérsékletű, óriási pincékben rejlő lehetőséget, és sörgyárakat nyitottak.

A pincékben csíráztatták a malátát, onnan vették a vizet és ott ászkolták a söröket. A helyszín ideálisnak tűnt, nem csoda, hogy Anton Dreher is úgy döntött 1862-ben, hogy sörgyárat vesz Kőbányán.

Az akkor már több gyárral rendelkező üzletember folyamatosan bővítette a budapesti gyárát, és igyekezett a négy konkurenciát is legyűrni, akvizícióval, vagy épp körültekintően összehozott házassággal.

És, hogy mi történt a Dreherekkel Trianon után? Hogyan használták az óriási pincéket akkor, amikor brandyt és csokit is elkezdtek készíteni? Mi állt egykor a Maglódi úti Aldi helyén és miért feküdtek részegek fizetés osztáskor a sörgyár mögötti Halom utcán – mind-mind megtudhatod a Budapesti Séták lebilincselő Sörgyári capriccio programjából!

Ja és ne feledd, hogy odalent az alagutakban csak 12 fok van! Szóval plusz pulóver nélkül egy idő után kellemetlen lesz, hiába tartanak apró meglepetésekkel jól a szervezők végig útközben…

Jelentkezz, fogynak a helyek!