Anton Dreher (Fotó: Wikipedia.org)
Franz Anton Dreher fia, aki a sörfőzést tudományát a Bécshez közeli Simmcringben sajátította el. Később Münchenben és Londonban is dolgozott. A külföldi tapasztalatszerzés után 1836-ban vette át apjától a Klein-Schwechati Városi Serházat.
A sörfőzde felújítása és kibővítése után - részben az utazásai során szerett tapasztalatok segítségével - bevezette az alsóerjesztésű technológiát, és megalkotta…
A Bodeni tó mellől, Pfullendortból származó sörfőző 1760 körül költözött a Bécs közelében található Klein-Schwechat városába, ahol előbb csaposként dolgozott, kézőbb pedig sörfőzdéket bérelt, amelyekben már saját söreit készítette. A Klein-Schwechati Városi Serházat 1796-ban tudta megvenni a várostól, onnantól kezdve sajátjaként működtette.
Alsó erjesztésű, német eredetű sörfajta, a bock erősebb, magasabb alkoholtartalmú és testesebb változata. Koncentrált ízű, kora tavaszi/téli sör, nevének jelentése dupla bak.
A Távol-Keleten és Ausztráliában több olyan sörmárka is létezik, amelyeknek a nevében megtalálható a „dry” kifejezés.
A sörfőzésben használt eszköz, más néven szacharométer. Ezzel határozzák meg a sörlé cukortartalmát.
A sörfőzés egyik legfontosabb folyamata, amikor a gabonából maláta készül. Ekor a csírázás során a gabonaszemekben lévő keményítő cukorrá alakul át. Ez a cukor alakul át később az erjedés során alkohollá és szén-dioxoddá.
Közönséges, mindennapi sör a középkori Angliából. Léteztek természetesen különböző, helyi változatai mind a szigetországban, mind a tengerentúlon.
Növény, ún. perjeféle, a köles rokona. Egyes vidékeken sört is főznek belőle: Észak-Afrikában Umqombothi-nak hívják, jól ismerik Kamerunban és Nigériában, de Európában is egyre többet hallani a cirokból készült sörről, amely természetes módon gluténmentes.
Almabor. Almából (vagy körtéből – perry) erjesztéssel készülő, jellemzően savanykás ízű, szénsavas ital. Leginkább Franciaországban és Angliában elterjedt, de az utóbbi években egyre nő a népszerűsége más országokban is.
Kukoricából készülő erjesztett ital, amelyet Dél-Amerikában, közelebbről az Andok vidékén főztek. Az ősi chicha úgy készült, hogy a megőrölt kukoricaszemeket forró vízben sűrű masszává főzték. Miutén kihűlt, megrágták és egy edénybe köpték – így a nyállal keveredve a keményítő cukorrá alakult. Az átszűrt, erjedésnek indult anyagot érett banánnal főzték össze, majd vízzel állították be a…