Cikk megosztása
Képzeld el, hogy van két nagyon jó haverod, akik nem csak a söröket szeretik, hanem remekül főznek is. Képzeld el, hogy meghívnak magukhoz egy vacsorára, ahol az aktuálisan legizgibb sörökhöz készítenek kajákat. És képzeld el, hogy ezt rendre megismétlik!
Jól hangzik, ugye? Pancsovay Zita és Papliczky Gábor neve eddig inkább a boros közegben lehetett ismerős, ők rejtőznek ugyanis a Borganika márkanév mögött, és „wine diningban” utaznak. Magyarul pazar vacsorákat szerveznek autentikus borokkal, kistermelői alapanyagokkal, tök laza stílusban, amolyan gasztroőrült módra, de a szó legjobb értelmében.
Na, ezt a koncepciót próbálták október utolsó napján a sörre is felhúzni a Séfpaza Kitchenben, ahol 5 fogásos pop-up vacsorát celebráltak együtt, úgy, hogy a vendégek – ha akartak – beleleshettek az ételek elkészítésébe is. Vagyis úgy igazán leskelődni sem kellett, mert Zita rengeteget mesélt közben arról, miért épp azt a fogást választották az adott sörhöz, és hogyan. Gábor pedig a sörökről osztott meg érdekességeket a résztvevőkkel.
A vacsorát amolyan télre hangolódóra ígérték, pici halloweeni csavarral. Rögtön az elején sikerült nagyot villantani a moldáv Litra Brewing Co. és az itthon sokkal jobban ismert armando_otchoa közös sörével, a Kollabrett Kriek-kel, amely egy meggyágyon érlelt sour ale.
A vacsora résztvevői csendben megbeszélték, hogy az mennyire nem sör, sokkal inkább bor, Gábor és Zita pedig közben azon dolgozott, hogy mindenki időben megkapja a Fehér Nyúl és a SirBolt (Lénárt Szabolcs) Rafa-ját, hozzá pedig a Shuba nevű, ukrán, céklás heringsalátát.
Szerencsére nem kell eldönteni, melyik volt a vacsora legjobban betaláló fogása/párosítása, pláne, hogy valószínűleg megoszlanak a vélemények, de abban biztos vagyok, hogy ilyen erős kezdéshez bátorság kell. Az amúgy sem kicsi elvárások egy ilyen pár után még magasabbak lesznek. A heringsaláta burgonyás, hagymás, de legfőképp céklás és pácolt heringes ízkavalkádja mellé olyan sört tenni, amely nem nyomja el, mégis tud érvényesülni, nem könnyű feladat. Ebben az esetben viszont úgy sikerült kivitelezni a dolgot, hogy a sör rengeteget tudott hozzátenni az együttes élményhez: a vagányul citromhéjas sour IPA-nál talán nem is lehetne jobb párja ennek a fogásnak.
A második étel lencsekrém volt, füstölt tarjával, amihez a First Craft Beer APA söre érkezett. Ez a sör jól eltalált állomás az illatbomba APA-k és a kicsit karamellás, krémes cseh cuccok között. Magyarán olyasféle „cseh APA”. Innen a füstölt hús és a krémes lencse helye a koncepcióban. Abszolút jól működött, ha nem is volt olyan katartikus, mint az előző párosítás.
A vacsora közepére Gábor és Zita olyan sört szeretett volna tenni, amely kevésbé extravagáns. Így esett a választás a Hedon Helmut nevű, bajor stílusú búzasörére. Gábor elmondása szerint sokáig az volt az elképzelés, hogy valamilyen formában bajor kolbász lesz a búzasör párja, de aztán nyert a szokatlanabb elképzelés. A vegetáriánus szamosza tölteléke hagymából, burgonyából és zöldborsóból állt, kis mazsolával, és indiai fűszerekkel, körben pedig mentás joghurttal. Az abszolút indiai hangulatú ételhez furcsának tűnhet a bajor búza, de ez a sör kevéssé citrusos, inkább szegfűszeges, fűszeres és krémes, így simán működött az étellel. Újabb telitalálat!
Ahogy a végéhez közeledünk, elárulom, hogy a desszert előtti étel és sör volt talán az a kombó, amelyik a legtöbb vendégnél abszolút betalált. Egy hortobágyi palacsintát kaptunk „tök” másképp, hozzá pedig a Yeast Wörks és a Mad Scientist Duke Of Budapest sörét. A párosítás nem csak ízében, még a színében is hibátlan párost alkotott. A „tök” másképp megvalósított palacsinta pikáns szósszal és sütőtökkel idézte meg a Halloweent. A tökből az amerikai palacsinta tésztájába is jutott, édes ízei óriási barátságba keveredtek a NE IPA aromáival, a sörbe került rengeteg komló pedig szépen működött a paprikás szósszal. Ez a pár az egyértelműségről szólt. Arról, hogyan tud egy étel és egy sör nem csak szépen működni együtt, hanem valóban új dimenziókat felmutatni. Besenyő Pistabácsi erre mondaná: „Most megyek élményszámba!”.
A desszert miatt szerencsére jött kb. negyed óra szünet, ami nagyszerű alkalom volt arra, hogy kicsit fellélegezzen mindenki egy ilyen remek főétel után, és ráhangolódjon a lávasütire, aminek a társa ezúttal ismét armando_otcoa sör volt, méghozzá a Deepthroat Stout. Ez egy igazi téli sör, füstös, mazsolás, leginkább medvecukorra emlékeztető illattal, nagy testtel, intenzív aromákkal.
A lávasütiről pedig nehéz bármit is mondani: tényleg lávaként hömpölygött belőle a csoki. A sör és a sütemény is simán működött volna önállóan is desszertnek, így együtt viszont – derekas képzavarral élve – hatalmas koronát tettek az első Beerganika vacsora tetejére.
&
Szép dolgokat tudnánk még mondani az eseményről, de inkább javasoljuk, hogy aki teheti, látogasson el valamelyik következő Beerganika vacsorára (úgy tűnik, december 9-én lesz a legközelebbi), de előtte felejtsen el minden sör-étel párosítós mókát, amin eddig részt vett. Itt garantált, hogy egyetlen pár sem a megszokott séma szerint lesz összerakva. Kreatív lesz minden falat, lendületes a lebonyolítás és oldott minden pillanat. Legalábbis, ha az elsőből következtetünk.