Cikk megosztása
A legendás trappista rendet Armand-Jean Bouthillier de Rancé alapította még a XVII. században, Normandiában. A trappisták marha szigorú életmódot követnek, ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás és kemény kétkezi munka jellemzi a mindennapjaikat – nem csoda, hogy a trappistát tartják a legszigorúbb szerzetesrendnek.
Húsmentes böjti fegyelmet tartanak, egyszemélyes cellákban élnek mind a 102 kolostorban, amelyekből a legtöbb Franciaországban és Belgiumban található, de még Indiában, sőt Új-Zélandon is működik trappista rendház.
A trappisták hajnali órakor már templomban vannak, imádkoznak, meditálnak. Reggel 7 órakor látnak munkához. Ebédjük viszonylag bőséges, leginkább gyökerekből, főzelékből áll, vaj, olaj és pláne hús nélkül.
Az étkezések között a szerzetesek keményen dolgoznak a konyhában, a sekrestyében, a könyvtárban, vagy a földeken. 5 órakor vacsoráznak, vizet, kenyeret és gyümölcsöt, az este 6-kor esedékes zsolozsma után pedig a hálóterembe vonulnak.
Ágyuk egy deszkalap, és még betegség idején sem vetkőznek le, húst és tojásféléket pedig csak a beteg testvérek ehetnek.
A trappisták sajt melletti (ami nem sokban hasonlít az itthon, 1000 Ft körüli áron kapható termékekre) a legismertebb terméke a sör. Ezek leginkább a felsőerjesztésű kategóriába sorolhatók és igen szigorú előírásoknak kell megfelelniük. A főzdének az apátságon belül kell működnie, szerzeteseknek kell dolgozniuk benne és a profitot is csak a kolostor boldogulására, vagy általuk szervezett programokra lehet felhasználni.
Ilyen kolostor összesen hét darab működik, hat Belgiumban, egy pedig Hollandiában, holott a középkorban szinte minden apátságnak volt saját söre.
A trappista sörök a legtöbb esetben erős, magas alkoholtartalmú italok, narancsos-téglavörös árnyalattal. Krémes, gyümölcsös ízük miatt roppant közkedveltek a fogyasztók körében, erősségükre és tartalmasságukra az olyan elnevezésekből következtethetünk, mint az Enkel, a Dubbel, a Tripel és a Quadrupel.