Cikk megosztása
Ki mondta, hogy Márton napra csak borvacsorát lehet összehozni? Az újborok úgysincsenek még erejük teljében, nézzük hát a klasszikus libavacsora fogásait, ezúttal sörökre hangolva!
Novemberben nem sok gasztronómiai attrakció van. Oké, a hónap közepén jön a Beaujolais nouveau, de egyébként a Márton nap az, amire hivatkozva a legkönnyebb ilyenkor megmozgatni az ínyenceket. Ekkorra hagyományosan kiforr az újbor azokban a borásztokban is, ahol nem törekednek rá, hogy szeptemberben már készen legyenek bizonyos fajtákkal. Szóval Szent Márton szülinapján amerre nézünk újborvacsik vannak. Pedig a hagyományos „Márton napi menühöz” brutális sörpárokat is találhatunk. Egészen könnyen.
Íme a Márton napi sörmenü!
Libamájterrine fügével
Az egyik legtöményebb, nyilván borzasztó egészségtelen, de brutálisan finom fogás egy valamirevaló libavacsorán a terrine, vagyis a formában sült máj – amit némely helyen aszúval is súlyosbítanak. A füge jó ötlet hozzá, de voltaképpen nem tesz mást, csak méginkább gazdaggá teszi az ízvilágot. A legjobb, hogy ez általában csupán az előétel… 🙂 Arisztokrata kajához valami felséges sör jár, és nem is lenne nehéz mellé képzelni egy combos barley wine-t, ám mégiscsak az első fogásról van szó, nézzünk valami könnyedebbet!
Az zsíros. édeskés ízvilág alkoholédes, mégis könnyednek ható sörért kiált. Ha csak ezt nézzük, egy märzen pompás választásnak tűnik, de érdemes kísérletezni belga tripellel, vagy akár olyan érdekességekkel is, mint a dupla witbier.
Füstölt libamell, sült céklakrém, kovászos kenyér
Ha lehet kedvencet jelölni egy ilyen – képzeletbeli – ételsorban, én biztos, hogy ezt jelölném meg! Vadító textúrájú, kellemesen füstös libamell, a sült cékla ízének esszenciája a krémben és egy forróra pirított kovászos kenyér olyan parádés fogássá áll össze, amely valójában sör nélkül is tökély. De azért azt mégsem! Nézzünk ehhez is valamit!
A hús füstös, kissé a cékla is, miközben utóbbi édes és kissé földízű. Egy füstös porter túlzás lenne hozzá, de egy sima porter vagy egy dry stout jó társa lesz!
Kemencében sült rozmaringos libacomb, édesburgonyakrém, almás párolt káposzta
Klasszikus. Amiben a legjobb természetesen – bárki bármint mond – a libacomb ropogósra sült bőre. 🙂 Az édesburgonyakrém lehet sütőtök is, de így is-úgy is enyhén fahéjas, szerecsendiós, késhegynyit chilis a sztori. A párolt káposzta pedig mindenképp vörösborral készül, és ebben az esetben az a feladata, hogy az édesburgonyakrém édességét ellensúlyozza kissé.
Baromi összetett ízvilághoz kell találjunk egy olyan sört, amely önálló karakterrel rendelkezik, különben választhatnánk simán vizet is emellé a fogás mellé (nem para egyébként), hiszen az étel tök harsány. A komlókeserű ez esetben kizárt, és vegyük azt is figyelembe, hogy főételről van szó, vagyis valami emlékezetes sörrel illene előállni. A megoldás valahol az erős, sötétebb ale-ek környékén lehet. A boros jelleg most jól jön, és karakter is igen határozott, ráadásul a maga fanyarságával a Flanders red a tapasztalatok szerint nagyszerű választás!
Lúdlábtorta
Minden libavacsora egészen felesleges desszertje a lúdlábtorta, amelyet nyilván a neve miatt tesznek a menüsor végére. Azzal a viszonylag fiatalabb érdeklődőket sem lehet ma már meglepni, hogy természetesen nem a lúd lábából, sőt nem is más testrészeiből készül. A neve elvileg azért ez, mert a liba lábnyomára emlékeztet belőle egy szelet.
Azt most hagyjuk, hogy akkor ennyi erővel minden kerek torta lúdláb, hiszen mindnek körcikk alakja van. Inkább az a fontos most, hogy egy tejszínes-csokis-meggyes desszertről van szó. A csokisság miatt hasból lehetne most mondani pár hasonló aromavilágú sörtípust, de közelítsük meg inkább a gyümölcsök felől a kérdést! A lúdláb tortában a meggy egészen visszahúzódó összetevő, így ennek a felerősítése lehet tök elegáns megoldás a párosításkor. Szóval válasszunk hozzá egy jobb meggy ale-t, de akár egy piros bogyós gyümölcs hangsúlyos savanyú sör is mehet a végére, jól esik majd ha valami egészen friss érkezik az étkezés végén!