Cikk megosztása
Skócia fővárosa, Edinburgh nagyszerű célpontja egy néhány napos kulturális- és gasztro csavargásnak, hiszen 2-3 nap alatt a település fontosabb látnivalói simán bejárhatók, miközben a legjobb éttermeket, gineket, whiskyket és söröket sem kell kihagyjuk.
A skót főváros a második legkedveltebb turisztikai célpont London után a Brit-szigeteken. Edinburgh nagyszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy odaérve egyből megértjük, miért lehet így. A város könnyedén átlátható, a legfontosabb nevezetességekbe szinte belebotlik a turista, a kulturális pezsgés magával ragadja az embert, azok pedig, akik fogékonyak a pubkultúrára, konkrétan paradicsomra lelnek.
Összegyűjtöttünk ötöt-ötöt a kedvenc kocsmáinkból, söreinkből és a városban kóstolható ételekből, amelyeket szerintünk nem érdemes kihagyni, ha arra járok!
Helyek:
Innis & Gunn Taproom
Az Innis & Gunnt 2003-ban alapították, és mivel egyébként is Edinburgh-i a cég, nem csoda, hogy az első saját helyüket is ott nyitották. Egyébként lagerben elég nagyok – a helyi arcok különben úgy tűnt, sokszor szívesebben fogyasztják a láger söröket, mint az aleket –, ők készítik a craft kategóriájú lágerek közül a legtöbbet Nagy-Britanniában.
A hely nagyon letisztult, ottjártunkkor épp sörfőző képzést tartottak egy maroknyi érdeklődő számára. 24 csappal rendelkeznek, ahol a saját főzeteken kívül rendre előkerül egy csomó vendégsör is, ami pedig a kajákat illeti: vannak komoly steakjeik, a kötelező fish&chips tőkehalból, burgerek, hot dogok, ilyenek.
The Blue Blazer
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tök klasszikus pub, szuper italkínálattal és halál jó arc csapossal. A The Blue Blazer afféle sarki hely, amelyből két utcára is rálátni, a központban pedig természetesen a pult helyezkedik el. Odabent pont olyan a szitu, amilyen akár 100 éve is lehetett, hatalmas újságokat olvasnak az arcok, miközben iszogatják a sörüket.
A hely 16 sörcsappal rendelkezik, amelyből hét cask ale pumpa, egy-kettőből pedig cider jön. Aprócska ivó, nagy társasággal nem ajánlott, de ha csak néhányan vagytok, mindenképp kihagyhatatlan!
Rose And Crown
Edinburgh egyik kocsmautcája a Rose street, ahol egymást érik az éttermek és a pubok. A Rose And Crown, az egyik olyan szeszelde, ahol enni is lehet, és időnként élő zene is van, hangulatos a terasz is. A környezet ideális arra, hogy whiskyt is kóstoljon az ember – a személyzet szívesen segít is kiválasztani a vendég ízlésének leginkább megfelelőt. Ha csak iszogatni ültök be, de mégis jól jönne valami harapnivaló, ajánljuk a hatalmas nachos tálat!
The Hanging Bat
Edinburgh egyik legmájerebb sörbárja, ahol abszolút a craft vonalat viszik. 20 (denevéres!) csapról jönnek a legváltozatosabb sörök (14 cask és 6 keg), és az üveges kínálattal kiegészülve varázslatos választékot nyújt a hely. A berendezés nagyon modern, jónéhány söröshordót szétvagdostak, amíg megépítették a dekorációt, a vécékben található sörcsap-csapokról pedig már ne is beszéljünk!
The Kenilworth
A The Kenilworth egy gasztrokocsma, ugyancsak Edinburgh belvárosában. A csodálatosan oldszkúl hely lényege tulajdonképp az két emelet belmagasságú terem, amelynek a közepén uralkodik egy teljesen körbejárható, ránézésre több mint száz éves pult. A helyen persze a cask aleké a főszerep, de ez volt például az egyetlen ivó, ahol találtunk Pilsner Urquellt is.
Sörök:
Innis & Gunn: The Original
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy hordóérlelt scotch ale, amiből csak úgy ömlik a hordó adta vanília. Olyan illata van, mint kaliforniai barrique chardonnaynak. Szuper darab, gazdag aromatikával (a vanílis mellett fa, vaj, méz, puncs). Ez a sörfőzde zászlóshajója.
Edinbrew: Super Stout
Az Edinbrew az egyik legigazibb skót főzdének tartja magát. A Super Stoutjuk leginkább a szárazságában szuper, és abban, hogy nagyon könnyed ital. Remekül csúszik, és olyan szépen kávés, még inkább füstös, hogy egy igazi brutális scotch mellett is megállja a helyét – akármilyen veszélyes kombináció is ez a felelős döntések meghozatalára nézve.
Cross Borders Brewing Co.: Wee Braw
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mert Skóciában is van egy kis Amerika. Ez egy session IPA, amit tök véletlenül kértünk ki a The Hanging Batban. Lazaság, amerikai álom, újvilági komlók, ananász, bodza, narancs, sunshine.
Nicholson’s Pale Ale
Megint egy klasszikus darab. Igazi angol ale, édeskés, könnyedén komlózott, közepesen testes, visszafogott karamell aromákkal, enyhe citrusossággal.
Swannay Brewery: Orkney IPA
Klasszikus angol IPA, visszafogottan komlós, enyhén édeskés, a keserűsége sem mondható hangsúlyosnak. A stílustól elvárható enyhe szénsav, de ez a frissesség érzeten semennyit nem változtat: kellemesen frissítő sör.
Kaják:
Haggis
Akkora alap, hogy még haggises chipset is árulnak a boltokban. Elsőre azt hiszed, hogy olyan lesz, mint a májas hurka, hogyha elmondjuk, hogy belsőségek vannak fűszerekkel gyomorba töltve és megfőzve. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy birkából készül, van benne zabpehely és egy csomó hagyma is. Én rengeteget vártam tőle, de hogyha megvan a zacskós májgombóc leves májgombócának az íze, akkor megvan a haggisé is.
Skót tojás
Nyilván nem hagyja ki az ember, hogyha ott van – mi egy piacon választottuk reggelire. Természetesen volt belőle haggisos is, ami azt jelenti, hogy a tojás és a bundája közé haggis került. Jó esetben kedvesen megkérdezik, hogy kérsz-e rá sót és frissen őrölt borsot. Kérj, különben tök ízetlen cucc!
Baconos-tojásos szuperszenya
Szintén leginkább reggeli. Ha úgy vesszük, a bacon & eggs streetfoodosított változata. Sült bacon, tükörtojás, afféle helyi cibattában, választható szószokkal. Ha mellé tennénk a black pudingot és a paradicsomos babot, majdnem kijönne a teljes english breakfast. De ezzel könnyebb mozogni.
Fish & chips
Tőkehalból, és ha normális helyen eszed, nem olyan sörtésztában, hogy 25 percen belül garantált az epegörcs. A gyorsan sütött, igazán ropogós bundájú, ugyancsak ropogós chipssel kínált halak, némi malátaecet alapú szósszal megküldve azért nagyon jók tudnak lenni! Ha pedig valamire bátran lehet inni, akkor ez az.
English pie
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Jégkorong méretű, jó zsíros tészta megtöltve – esetünkben barna aleben párolt, rozmaringos marhahússal, azzal a könnyítéssel, hogy annak a pienak, amit mi ettünk, csak a teteje készült tésztából és egy kis tálban kínálták. Hogyha nem nézzük a mindig hozzápakolt super size me sültkrumplit, nem is tűnik soknak. De alattomos, mert ez tényleg tök finom, és el is telít. Pláne, ha lecsúszik mellé egy pint sör is.