Van egy, az európaitól genetikailag totál elkülönülő komlófaj, amely Új-Mexikóban és Californiában honos. Máshogy néz ki, mást szeret és másképp is viselkedik, mint az Európaiak. Ismerd meg a neomexicanust!

A sörszeretők tudják, hogy milyen óriási különbségek vannak az egyes komlók illata és aromái között. A sörfőzők pedig éppen úgy használják őket, mint a szakácsok a fűszereket. Lássuk, miért nem mindegy, mikor, milyen formában kerül a komló a sörléhez, illetve a legfontosabb fajták jellemzőit!

A komló, ahogy mondani szokás, a sör fűszere. A sörkészítéskor komló (Humulus lupulus) tobozát használják, amely a legnagyobb mennyiségben tartalmazza a jellegzetes aromájú gyantát. Aromakomló minden olyan komlófajta, amelyet általában a forralás befejezése előtt nem sokkal tesznek a sörlébe, annak érdekében, hogy az illatanyagok oldódjanak ki elsődlegesen, a komlókeserűség pedig a háttérben maradjon. Erre leginkább az aromakomlózásra kifejlesztett fajtákat használják.