Cikk megosztása
A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat neve ellenére novemberben ünnepeltük. Az 1810-es bajor uralkodói menyegző emlékére évente rendezett Oktoberfestet pedig már szeptemberben, de evvel a légből kapott párhuzamok véget is érnek.
A világ egyik legnagyobb sörös rendezvénye sokak számára lehet vonzó, de a hatalmas tömeget nem mindenki szereti. Nekik is „találta ki” az Erdinger a Herbstfestet.
Erding, ez a Münchentől alig 40 kilométerre eső bajor városka augusztus végén 10 napra ünneplőbe öltözik, a férfiak bőrnadrágot, a lányok fehér blúzt és színes szoknyát húznak, és a város szélén felhúzzák a sörfesztivál megszokott kellékeit, két hatalmas sörsátrat és a kötelező vidámparki mókacsomag is felépül. Péntek délután négy órára a város főterére beléptet a feldíszített sörlovak által húzott söröskocsi, és a polgármester köszöntője után az ünneplő tömeg a helyi rezesbanda kíséretében átvonul a fesztiválterületre. A szerencsések a sátrakban jó előre lefoglalt asztalukhoz telepedhetnek, a többiek a kinti pultoknál vegyülhetnek el a forgatagban. A sátorban a polgármester és az Erdinger, idén 83 éves tulajdonosa, Brombach úr ünnepélyes keretek közt csapra veri az első fahordót. Elhangzik az 1950-es tradicionális müncheni mondat: „O’zapft is’!” Ami nem jelent mást, hogy a hordó – ékes germanizmussal – csapra lett verve…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A literes kőkorsókba (Massstein) érkezik a habzó Erdiger Festweisse, ami egy kicsit sötétebb, tartalmasabbra és erősebbre (5,7% alkohol) főzött változata a klasszikus helyi búzasörnek. Hozzá választhatunk sajttálat, az elmaradhatatlan sörös bajor sajtkrémmel, az Obatzda-val, lehet kérni klasszikus káposztás, knédlis sertéssültet sörszósszal, és természetesen ropogós csülök és vaníliasodós almás strudel is kapható. A másik sátorban az Erdinger új főzdéje az Erdinger Brauhaus Helles folyik mindenfelé a megszokott literes üvegkorsókban és beindul a buli. A sramlizene mellett jönnek a 70-es 80-as évek örökzöldjei, a padokra felálló tömeg pedig önfeledten bulizik.
Persze az idelátogató magyar sörbarátoknak elég mélyen a zsebükbe kell nyúlni, hiszen egy literes korsó sör 9,60 EUR – akár a „Wiesen-en” Münchenben – , ám cserébe nincsenek részeg angol turisták, nincs tűrhetetlen tömeg, az élmény mégis hasonló. A fesztivál éjfélkor bezár, a tömeg fegyelmezetten hazamegy, bár a városban még sok helyen folytatódik a parti. A tartalmas este után másnap el lehet látogatni a világ legnagyobb csak búzasört készítő sörgyárába. Az Erdinger évente 1,7 millió hektoliter búzasört főz egy évben, és 97 országba exportál, a főzőházban egyszerre háromféle sört is főzhetnek és a három palackozósoron óránként akár 16 ezer palackot is megtölthetnek búzasörrel. Nyáron napi nyolcezer, télen hatezer hektoliter búzasör készül, hogy ne maradjunk szomjasak. A gyárlátogatás után a maradék pénzünket elkölthetjük a fanshopban, az igazán lelkes rajongók meg Erdinger-Fanclub tagok is lehetnek. Délután a városszéli termálfürdőben rákészülhetünk az újabb esti sörözésre.
Egy fárasztó, de igencsak tartalmas, hamisítatlan bajor sörhétvége volt. Prosit!