Cikk megosztása
Rásky László év eleje óta tölti be a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének főtitkári tisztségét. Ez egy új pozíció a KSE-nél, amelyet a tavaly ősszel megválasztott elnökség vezetett be. A főtitkárt arról faggattuk, hogyan tudja egyszerre képviselni a régivágású kisüzemeket és a top főzdéket, de szóba került a multinacionális piaci szereplőkkel való együttműködés lehetősége és a nemzetközi kapcsolatok is. Interjú.
Januárban kezdtél együtt dolgozni a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületével. Kívülről jöttél a szegmensbe. Aki ismer, az Orvostechnikai Szövetségben találkozhatott a neveddel. Hogy lett ebből sör?
Ahogy minden, ez is ismeretségi alapon történt. Szuda Jánossal, a Fehér Nyúl Sörfőzde egyik tulajdonosával együtt jártunk főiskolára. Szóval régóta ismerjük egymást és ők jól ismerték az érdekképviseleti előéletemet is.
Az egyesület tagsága és elnöksége is rengeteget dolgozott a múltban, ennek a munkának látszanak is az eredményei, de a szervezet tavaly év végére jutott el oda, hogy igazán hatékony és jól működő érdekképviseletet egy független lobbista bevonásával lehet csinálni. Amikor a cégvezetőknek a napi munka mellett azért kell még dolgozni, hogy a versenytársaknak is jobb legyen – nos, ez egy speciális feladat, ami sokszor rendkívül megterhelő.
Másrészt azt gondolom, hogy jó, ha egy független valaki képviseli a szegmenst, aki nem kötődik egy céghez sem. Azért is, mert az érdekképviseletben óhatatlanul vannak konfrontatív helyzetek, amelyekből üzleti hátrány keletkezhet. Ha úgy fordul a szituáció, egy főtitkár pedig mindig lecserélhető…
Igen sokféle kisüzemi főzde működik az egyesületen belül. Mennyire lehet a politika felé hatékonyan definiálni egy ilyen szerteágazó ágazat problémáit?
Az alapvető helyzet az, hogy mérettől függetlenül mindenki szenved. Eközben a piac kilencven százalékát négy nagy multi uralja, és valóban nehéz egy fragmentált kis piac, kis szereplőinek az érdekeit képviselni.
Gondoljunk csak bele, a szcénában megvannak a harminc éves, kevésbé innovatív személettel dolgozó főzdék és az újhullámos cégek, akik a piaci trendek szerint működnek, állandóan új termékekkel jelentkeznek. Egészen más piacra dolgoznak, logikus ha más érdekképviseleti igényeik vannak.
Itt egy nagyon egyszerű példa: a közelmúltban volt egy pályázat, termelő üzemek fejlesztésére. Kiküldtük a tagságnak, de a mikroszereplőktől az jött vissza, hogy rendkívül bonyolult a pályázati adminisztráció. Eközben a közepes és a nagyobb szereplőknél egy-egy ilyen pályázat benyújtása már rutinszerűen megy. A kisüzemi szegmens elsősorban erőforrás problémákkal küzd, ami persze összefüggésben áll a piaci részesedéssel is.
Korábban voltak látványos összecsapások a kisüzem és a nagyüzem képviselői között, amelyek hangosak voltak ugyan, de nem egyértelmű annak a megítélése, hogy végül használtak vagy ártottak a KSE által képviselt piaci szereplőknek. Változik a stratégia?
Az érdekképviseleti felfogás alapvetően kétféle lehet. Vannak a fontolva haladók, mások pedig határozottabb lépéseket várnak. Ez habitus kérdése és piaci kényszerek függvénye, amelyek felülírhatják a legjobb stratégiát is.
Minden sokmilliárdos ágazatnak erőteljes a kormányzaton belüli lobbiereje.
Kár lenne tagadni, hogy az a gazdasági erő, ami a nagy sörgyártó cégek mögött ott van, igen erős érdekképviseletet jelent. Szóval időnként szükség lehet arra, hogy a KSE erőteljesebben hallassa a hangját.
Mindeközben pedig esik a sörfogyasztás, ami főzdemérettől függetlenül ugyanúgy érinti a szereplőket. Én úgy látom, hogy vannak közös ügyeink, amelyekben együtt tudunk működni a nagy gyártókkal. Szeretném megtalálni azokat a pontokat, ahol lehet közösen cselekedni. Már csak azért is, mert bármilyen jelentősebb sörnépszerűsítő kampány anyagi erejét a nagyok tudnák adni. Kérdés, hogy ők akarják-e úgy népszerűsíteni a sörfogyasztást, hogy az nekünk is jó legyen… 🙂
A múltban voltak erre jó példák. Van elegendő közös pont ahhoz, hogy felvehető legyen az együttműködés fonala?
Nyilvánvalóan van egy piac részesedési alapprobléma. Ettől nehéz ügy ez, és én érzékelem mindkét oldalról azokat az erőket, amelyek ezt a közeledést gátolják. A KSE a kereskedelmi törvény módosításának elérésével odaszúrt a nagy szereplőknek, ez alapvetően befolyásolja a jelenlegi állapotot.
Hatékony megoldásnak bizonyult a törvénymódosítás?
Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy több helyen ott legyenek a kisüzemi sörök, de kétségkívül lett egy konfliktushelyzet, miközben a törvény végrehajtása akadályokba ütközik. A finom dezinformáció és a technikai akadályokra való hivatkozás sokszor direkt gátat szab a kisüzemi söröknek.
Mindenki tudja, hogy amikor szembejön a valóság, akkor nagyon messze van a törvényalkotási szint.
A vendéglátóhelyek helyzete ugyancsak nehéz, nem hiányzik nekik újabb teher és azt is látni kell, hogy vannak olyan sörözők, sőt éttermek, amelyekbe nem is nagyon lenne értelme bevinni a kisüzemi sört.
A kisüzemek bizonyos termékei ráadásul egészen más megközelítést igényelnek akkor is, ha csak simán a sörfogyasztás népszerűsítése a cél.
Valóban, a kisüzemi sörök esetében ritkább a „na igyunk még egyet, aztán megint” jellegű sörözés, sok esetben inkább a borhoz hasonlítható kóstolgatásról van szó. Van egy olyan réteg, akik ezt részesítik előnyben, és látni kell, hogy a huszonévesek sokkal inkább erre tartanak. Átalakul az italozási kultúra. Kevesebbet, de magasabb minőségűt fogyasztanak. Ez a változás szolgálhatja a mi érdekeinket is.
Volt egy olyan célkitűzése az egyesületnek, hogy megállítsa a tagság lemorzsolódását, illetve megszólítsa azokat, akik esetleg sosem voltak tagok.
Fontos, hogy az ilyen érdekképviselet mindig önkéntes. Tehát senki sem sértődhet meg, ha valaki kilép, és minden belépőnek örülni kell. A lemorzsolódás sajnos folyamatos, potyognak ki a szereplők, feladják, költség racionalizálnak, stb., de azt gondolom, hogy elsősorban jelenléttel meg lehet győzni a tagságot.
Az év elején ment ki egy komoly felmérés a piaci szereplőknek, a kilátásokról, mit tartanak fontosnak, mit gondolnak a szövetségről, stb. És ezt nem csak a tagságnak küldtük ki, hanem minden magyar kisüzemi főzdének. Azoktól is kaptunk szignifikáns mennyiségű választ, akik nem KSE tagok. Szerintem ez az első lépés, illetve nyilván fontos, hogy a sajtóban tudjuk artikulálni az állaspontunkat, illetve ezt el is juttassuk a főzdékhez.
Jelenleg a kb. hetven magyar kisüzemi főzde fele KSE tag, van olyan is, aki nemrég lépett be.
Elzárkózást senkitől nem tapasztaltam, inkább azt, hogy figyelik, mit tesz le az asztalra az új elnökség, és később döntenek az esetleges belépésről.
Korábban nagyon nehéz volt a kisüzemekkel kapcsolatban olyan számokat megtudni, mint a valós piaci részesedés, értékesített sörmennyiség, stb. Ez változhat?
Igen, ahhoz, hogy be tudd mutatni az ágazat helyzetét, definiáld a problémákat, számokkal kell rendelkezni. Ilyen adataink már vannak az elmúlt évekről, és be is indítjuk ezzel kapcsolatban a kommunikációt. Annál is inkább, mert a kisüzemi ágazat által fizetett jövedéki adó 2023-ban elérte az 1 milliárd forintot, közben pedig mintegy 500 embernek ad munkát. Ehhez hasonló számok korábban valóban nem álltak rendelkezésre, pedig az ismeretükben könnyebb beszélni a kisüzemi sör helyzetéről.
Nemrég volt egy hír, miszerint megalakult az Independent Brewers of Europe, elsősorban a nemzetközi sörtársaságok növekvő dominanciája ellen. Célitűzései nagyjából megegyeznek a KSE-ével, történt kapcsolatfelvétel?
Igen, már megtörtént a kapcsolatfelévétel. Már az alakuló fázisban megkerestek minket is, de egyelőre az az egyesületi döntés született, hogy belépés helyett megnézzük, van-e ennek valós elérése, lobbiereje, stb. Az én szívemhez nagyon közeli az a szórakozási forma, hogy meglátogatjuk egymást Európa-szerte és sört kóstolunk, de ennek sokkal többről kell szólnia. Az új egyesülés célkitűzései között egyelőre elég általános megfogalmazások szerepelnek. Ugyanakkor szerintem rengeteget lehetne tanulni egymástól, így a jövőben fontos lehet, hogy legalább a régió – Ausztria, Lengyel- és Csehország, Szlovákia – kisüzemi szcénájával megismerkedjünk és felvegyük a kapcsolatot.