A sörfőzés egyik legfontosabb folyamata, amikor a gabonából maláta készül. Ekor a csírázás során a gabonaszemekben lévő keményítő cukorrá alakul át. Ez a cukor alakul át később az erjedés során alkohollá és szén-dioxoddá.
BeerPorn.hu
Közönséges, mindennapi sör a középkori Angliából. Léteztek természetesen különböző, helyi változatai mind a szigetországban, mind a tengerentúlon.
Növény, ún. perjeféle, a köles rokona. Egyes vidékeken sört is főznek belőle: Észak-Afrikában Umqombothi-nak hívják, jól ismerik Kamerunban és Nigériában, de Európában is egyre többet hallani a cirokból készült sörről, amely természetes módon gluténmentes.
Almabor. Almából (vagy körtéből – perry) erjesztéssel készülő, jellemzően savanykás ízű, szénsavas ital. Leginkább Franciaországban és Angliában elterjedt, de az utóbbi években egyre nő a népszerűsége más országokban is.
Kukoricából készülő erjesztett ital, amelyet Dél-Amerikában, közelebbről az Andok vidékén főztek. Az ősi chicha úgy készült, hogy a megőrölt kukoricaszemeket forró vízben sűrű masszává főzték. Miutén kihűlt, megrágták és egy edénybe köpték – így a nyállal keveredve a keményítő cukorrá alakult. Az átszűrt, erjedésnek indult anyagot érett banánnal főzték össze, majd vízzel állították be a…
Eredetileg felső erjesztésű, német sörfajta, ám előfordul, hogy alsó erjesztésű élesztőt is használnak a készítésekor.
Jellegzetesen édes sör, malátás ízvilággal. Sötétbarna színű ital, kevés alkohollal, amelyet étkezés közben fogyasztottak elsősorban, eleinte leginkább Londonban. Később egész Angliában, majd világszerte elterjedt.
Erős sör, amelyet tavasszal, elsősorban böjt idején főztek a 16-18. században, Európában. A keresztény szabályok megengedték, hogy böjt idején sört fogyasszanak a hívek. Tartalams sört készítettek tehát, azzal könnyebb volt kihúzni a negyven napot.
Savanyú sör, amelyet a középkorban főztek, búzából, árpából, esetleg kölessel. A sörhöz készítéskor mézet, kancatejet vagy tejsavat adtak.